Kijevi blog

gesztenyefák

2011-05-15T05:44:00.001+03:00

Kijev város szimbóluma a gesztenye, ilyenkor május elején virágoznak, fehér, v. rózsaszín virágaik valósággal felcicomázzák a várost. Sok turista időzíti kijevi kirándulását pont erre az időszakra, h a város mellett a gesztenyék virágzásában is gyönyörködjék. Májusban Kijevben már egyáltalán nincs hideg, még nincs hőség, az egyik legjobb időszak utazásra. Minél melegebb a tavasz, annál több virágot hoznak a gesztenyefák -- idén ez történt, így mostanra virágba borult minden, a virágzás lecsengésével pedig fehér virágszőnyeg marad a járdákon.

A gesztenyefák kijevi megjelenésével kapcsolatban is több legenda él. Nincs ebben semmi meglepő, mert Kijevben a legtöbb dolog keletkezésének mindjárt néhány történeti változata van. Kijev az egyik legrégebbi európai város, krónikák, mesebeli regék, mitikus történetek és mondák kísérik útján. Egyébként is, errefelé különösen szeretik a meséket, ma is gyakran előfordul, h nehéz kihámozni a valóshoz közeli helyzetet az őt körbevevő burokból.

Az egyik történet szerint, 1842-ben, I.Miklós cár kijevi látogatására a pályaudvartól a városközpontba kialakított kis körút (mai Sevcsenko bulvár) 2 oldalát ültették be a Balkánról behozott gesztenyefákkal, h lombjukkal és illatukkal frissítsék a levegőt. A monda szerint a cárnak nem nagyon tetszett, nem találta elég méltónak nagyságához és hatalmához, így az éjszaka alatt a gesztenyefákat eltávolították és az égre-törő jegenyék kerültek a helyükre. Kijev jelképe a 19.sz.-ban a jegenyefák voltak, a Sevcsenko bulvár közepén ma is kettős, csodás jegenyefasor fut. A gesztenyefa csemeték pedig a kijevi házak kertjeiben kötöttek ki.

Másik monda szerint már a 17.sz. végén, 18.sz. elején a kijevi kolostorok kertjeit gesztenyefákkal díszítették. A 18.sz. végén keletkezett "Kijev város történetében" már arról írnak, h a kijeviek előszeretettel tartanak vadgesztenyét kertjükben szépsége, virága és dús lombozata miatt. Idővel a gesztenyefák kiszorították a cár választotta jegenyéket a városból.

A "hivatalos" verzió szerint a gesztenyefák kijevi megjelenésének története az 1839-ben Beretti tervei alapján tudományos célokra alapított, ma Fomin nevét viselő botanikus kert létrehozásához nyúlik vissza. Eszerint 1842 környékén jelentek meg az első gesztenyfák, 20 évvel később pedig a később híressé vált gesztenyefasort ültették, amely ma is létezik meg-megújítva a kertben (szervezett kiránduláson látogatható).

Kijevben a legelterjedtebb fa a hárs, második a gesztenye, harmadik helyen a jegenye áll. Kijevben a gesztenyelevél képe megtalálható minden olyan terméken, amit a városhoz kapcsolódóan szeretnének eladni. Kijev központi útján, a Krescsatyikon gesztenyés égősor világít esténként. Kijev városnak sokáig nem volt címere, a szovjet időkben készített és használt címerpajzs közepén is gesztenye látható. (a mai címer Szt.Mihály arkangyalhoz, a város védőszentjéhez kötődik).

Azt olvastam, kb. 1 millió gesztenyefa van Kijevben, ezek ősszel 30 ezer tonna gesztenyét teremnek. A gyerekek itt is szeretik gyűjteni, régen gyógyszertáraknak adták le, a lakásokban moly ellen tartották. A gesztenyéket ma is folyamatosan ültetik, elsősorban nem az utakon, mint korábban, hanem a parkokban, ahol az utcai gesztenyékhez képest, amelyek gyakran és hamar megbetegednek, kiválóan érzik magukat.

merre jártam Ukrajnában?

2011-05-14T07:04:00.000+03:00

Merre jártam Ukrajnában? nagyobb térképen való megjelenítése

Kiev Muralissimo fesztivál - update 4

2011-05-11T21:59:00.000+03:00

Kijevben a jó idő beköszöntével visszatértek a muralisták! A Hetman utca 30.sz. alatti ház falán új graffiti jelent meg április végén, ezt is az ukrán Interesni Kazki művészei készítették. Elmondásuk szerint már 3 éve kinézték a ház falát, hosszas volt az engedélyeztetés. A műhöz a festéket a mecénások biztosították. Az alkotók és a lakók is elégedettek az eredménnyel, a fiúk szerint ez egyfajta alkotói szárnyalás, nem volt előzetes terv, menet közben alakult a mű.

a győzelem napja

2011-05-10T04:41:00.003+03:00

Miután leszálltunk május 9-én késő délután Kijevben, Boriszpolon beültünk a taxiba, amiről épp a külvárosba érve kiderült, h nem is minket várt, kollégám családjával (papa, mama, gyerekek), meg még én is bekéredzkedtem, a sok bőrönddel derekasan átaraszolt a városon, hm-hm, a legforgalmasabb utakon. Látszott, az ég-adta-világon mindenki az utcákon van, korzóztak a népek, fiatalok és öregek, lufik, gyerekek, söröspoharak, mellükön kitüntetéseikkel és karjukon asszonyaikkal sétáló katonák, néha veteránok. Félig üres bőröndömet a lakásban hagyva lesétáltam a Krescsatyikra, a Majdanon felépített színpadon épp a nép-és katonadalok szekciója volt, nagy kórus, bandurák zenekara, lobogó ukrán zászlók -- a győzelem napjának 66. évfordulója.

A jó idő mellett, a Krescsatyik is készült, az ünnepre kicsinosította magát, csakúgy, mint az errefelé sétálók, megjelentek kétoldalt a győzelem napját éltető plakátok, lecserélték az út felett húzódó díszkivilágítást, a nagy honvédő háború kitüntetései alatt harsogó dalok mellett hömpölygött a nép. A Krescsatyik két vége közötti hangszórókon különböző zenék szóltak, a hangos alapzajt utcai zenészek próbálták túlszárnyalni, mutatványosok szórakoztatták a körbenállókat, ringó csipővel kígyózó ukrán hölgyek színesítették a flasztert. Vegyes kavalkád, h a 19.sz. végi jelmezes virágárus lányok mit kerestek errefelé - jó kérdés, mindenesetre rengeteg rendvédelmis, kék, fekete, terepszínű egyenruhákban vigyázta a népeket. Csokorba állított ukrán zászlók lobogtak a színpad körül, egyértelmű a helyzet, a vörös zászlót mégsem vállalták be.

A győzelem napjáról különböző módon vélekednek Ukrajna nyugati és keleti felében. Míg keleten a nagy honvédő háború dicsőségét ünneplik, nyugaton inkább téma Sztyepan Bandera, a szerintük a II.VH-ban az ukrán függetlenségért küzdő nemzeti hős. Banderát még az előző elnök nemzeti hősnek nevezte ki, mely címet a mostani elnök idén annulálta. A győzelem napján általában Ukrajnában is megjelennek a győzelmet szimbolizáló vörös zászlók. Ezért már év elején Nyugat-Ukrajna néhány városában rendeletben tiltották be városaikban a szovjet szimbólumok használatát.

A vitát lezárandó, az ukrán Parlament a győzelem ünnepe előtt pár héttel hozott egy új törvényt, h győzelem napján az ukrán nemzeti zászló mellé kitűzendő a vörös is (sarló-kalapács nélküli). Érvek csaptak össze mellette és ellene, a győzelem jelképe-e az anno a Reichstagra kitűzött vörös zászló, vagy inkább az elmúlt szovjet idők megtestesítője. Nyugat-Ukrajnában indulatos vita kerekedett, néhány város kerek-perec megtagadta a vörös zászló kitűzését, amire a köztársasági elnök úr is "okos lány módra" reagált: a törvényt ugyan a Parlament elfogadta, de ő nem írta alá. Lvovban a győzelem ünnepe nem kevés atrocitással zajlott, rendvédelmi erők, ukrán nacionalisták, kelet-ukrajnai vörös zászló-szimpatizánsok összecsapása és az idős, emlékezni kívánó veteránokat ért megpróbáltatások -- szomorú képek és szomorú valóság az ukrán megosztottság is.

A Krescsatyikon viszont jó hangulat uralkodott, a színpadon egymást váltották az együttesek, könnyű-és esztrádzene váltotta a népit a színpadon, este pontban 9-kor pedig rövid tüzijáték zárta a napot.

Kijev "Hős Város" (ukránul miszto-geroj), ezt a kitüntető címet a volt Szovjetunióban 12 városnak adományozták, amelyek lakosai kiemelkedő bátorságot és hősiességet tanúsítottak a haza védelme során. Hős városból Ukrajnában 4 van, Kijev mellett ilyen Szevasztopol, Ogyessza és Kercs.

Kiev Muralissimo fesztivál - update 3

2011-05-06T07:07:00.001+03:00

A Boriszpolra vezető útra a Dnyeper felett a Déli híd visz (Juzsnij moszt). Széles, 2-szer 4 sávos híd, középen a metró vonala fut. A híd még a szárazföldről hosszasan vezet fel a széles Dnyeper folyóra, a híd lábánál lent lepusztult ipari épületek. Az ipartelepek egy része működik, többé-kevésbé rendbentartott utcácskák futnak a ronda, szürke gyárépületek közötti kevéske befüvesített sávok mellett, a többségük romlásnak indult szürke, betontömeg. A híd jobb oldalán lévő, egyik hatalmas kockaház (hőerőmű része) 2 nagy falát festették meg az ukrán Interesni Kazki muralistái még tavaly májusban. Ez az ukrán falfestő csapat Európa-szerte aktív, saját blogjuk van, ahol munkásságukat lehet követni: http://www.interesnikazki.blogspot.com/, ill. képeiket a flickr-en is elhelyezik: http://www.flickr.com/photos/aec_interesni_kazki/ (a legutóbbi bejegyzés szerint született 1 új alkotás Kijevben - még nem láttam). A kijevi Muralissimo fesztivál blogcíme pedig ez: http://muralissimo.blogspot.com/. Jó lapozgatást!

majdnem Muralissimo -- az Andrejevszkij szpuszk 1gyik tűzfala

2011-05-06T06:26:00.000+03:00

Az Andrejevszkij szpuszkon (András lejtő), a Podol felé haladva, jobb oldalon, elhagyva a Bulgakov múzeumot, az egyik romos telek melletti ház tűzfalán látható ez a falfestmény.

Igazán kedves téma, ilyen közelebbről:

a Sándor templom

2011-05-06T06:10:00.000+03:00

Egy idei felmérés szerint a kijeviek 64%-a vallja hívőnek magát, 9% természetfeletti erőben hisz, 19% nem határozta meg hovatartozását, és 8% ateista. A megkérdezettek 11%-a jár rendszeresen egyházi szertartásokra, 64% ritkán. A pravoszláv vallás a legelterjedtebb, a katolikus hívők alkotják a 3. legnagyobb vallást a városban.
A katolikusokat már a Kijevi Rusz idejébtől említik írásbeli emlékek, Szűz Máriának szentelt dominikánus kolostor állt Obolony és Podol határán, a tatárjárás nyomán semmi nem maradt belőle. Később, a 14.sz.-ban a mai Podol részét alkotó Biszkupscsinán (biszkup=püspök a szó gyökere) alapították az újabb kolostort, a hozzá tartozó Péter-Pál katedrálissal. A kolostor földjein virágzó gazdálkodás folyt, a Podolon 4 kocsmában is mérték a rendházban készített benediktinert. Ennek vetett véget az Oroszországhoz csatlakozást követően Hmelnyickij, a kolostort átépítették, a pravoszláv egyház kapta meg, majd az 1930'as években nem kerülte el sorsát, ezt is felrobbantották - ma kaszárnyaféle van a területén. És állt valaha Pecserszkben is 1 katolikus fatemplom, amely a 18.sz. legvégén leégett.

1816-ban a Napoleon felett győzedelmeskedő II.Sándor orosz cár Kijevben látogatást tett, a kijevi lengyel katolikusok hozzá fordultak engedélyért és támogatásért kőtemplomuk megépítésére. A cár beleegyezett, azt kérte, h a templom az ő névadója, Szent Sándor nevét viselje. Az 1817-es alapkőletételtől 25 év telt el, mire felépült a Sándor templom, a kijevi lengyel nemesek adakozásából. Klasszicista, kocka alakú épület főkupolával és 3 toronnyal, főbejárata 4 oszlopos előtérben van, amihez gránitlépcső vezet. Tágas és világos belső tere, színes üvegablakai vannak, híres az oltárt díszítő Rafael Madonnájának másolata, melyet Olaszországból hoztak. (Az akvarell, az ukrán költő és festő, Tarasz Sevcsenko műve.)

A Sándor templom aktív életet élt, nemcsak istentiszteleteket, hanem gyakran egyházi művek koncertjeit is tartottak és tartanak benne, emlék-és gyászmiséket, a 19. sz. végétől tevékenyen résztvett a templom közvetlen környezetének kialakításában, megújításában. 1879-ben itt keresztelték Kazimierz Malewicz, lengyel származású orosz-szovjet festőt.

A Sándor templomot 1937-ben a lengyel kérdés kapcsán bezárták. A templomnak szerencséje volt, nem rombolták le, hanem 1947-től más célokra használták. Kupolái keresztjeitől megfosztották, belső terét átépítették és a planetáriumot helyezték el benne. Bejárata fölé, a timpanon alá került a felirat, h senki el ne tévessze, hová tér be, de működött benne a történeti könyvtár egyik részlege és szolgált egy időben a "tudományos ateizmus köztársasági házaként".

A rendszerváltozást követően 1989-ben tartottak ismét katolikus misét lépcsőin, 1990-ben visszaadták a katolikus egyháznak, felújítása után, 1994-ben szentelték újra fel, azóta ismét katolikus templom. 2001-ben II.János Pál pápa is felkereste kijevi látogatásakor. Ma a Sándor templomban több nyelven tartanak miséket, havonta-kéthavonta magyar nyelven is.

Bulgakov Kijevről

2011-05-01T08:02:00.003+03:00

"Tavasszal fehér virágba borultak a kertek, zöldbe öltözött a Cári kert, a nap az ablakokra tűzött, és lángba borította őket. Hát a Dnyeper! Hát a naplementék! A dombra épült Vidubeckij-kolostor! A zöld tenger lépcsőzetesen szaladt a színét váltó, nyájas Dnyeperhez. Sűrű, sötétkék éjszakák a víz fölött, s a magasban Szent Vlagyimir kivilágosított keresztje...
     Egyszóval gyönyörű város, boldog város. Az orosz városok anyja.
     De ezek legendás idők voltak, olyan idők, amikor hazánk leggyönyörűbb városának kertjeiben gondtalan, ifjú nemzedék élt. S akkor e nemzedék szívében az a meggyőződés vert gyökeret, hogy az élet derűs fényben, csendben, nyugodtan telik el, hajnalok, naplementék, Dnyeper, Krescsatyik, nyáron napsütötte utcák, télen pedig langyos, puha, nagy pelyhű, barátságos hó...
...
     Ej Kijev, te gyöngyszem! Nyugtalan hely vagy!...
...
     Nappal, a vakító fényben, a csodálatos parkokban a szakadékok fölött ünnepi csend honol. A gesztenyefák koronái kizöldülnek, levélbe borulnak a hársak. A parkőrök a tavalyi levélkupacokat égetik, az üres fasorokat füst önti el. Néhány idetévedt, magányos alak bolyong a Marijinszkij parkban, és le-lehajolva megigazgatja a koszorúk kifakult szalagjait. A zöldellő halmok alatt katonák pihennek. Az egyik síron a fejfának állított műszerfalat fonnyadó virágok övezik. A jelképes sírkövön eltorzult csövecskék, mérőműszerek maradványai és egy törött propeller hevernek. Tehát egy ismeretlen repülő zuhant le harc közben, és a Marijinszkij parkban talált nyugvóhelyre.
     A kertekben tökéletes a nyugalom. A Cári kertet fény és csend tölti be. S a csendet csak a madárcsicsergés és nagy ritkán a kijevi népvillamos idáig hallatszó csörömpölése töri meg.
...
Gyönyörű város, boldog város. Az áradó Dnyeper fölött az egészet zöldellő gesztenyefák borítják el, minden napfényben úszik.
     A szörnyű, dübörgő évek után nagy fáradtság uralkodik benne. És nyugalom.
     De már hallom az új élet hangját. Kijevet újjáépítik, utcái megint benépesülnek, és Gogol szeretett folyója fölött ismét a fejedelmi város emelkedik majd.
..."

(Részletek Bulgakov: Kijev városa c. novellából -- 1923. Haller László és Szőke Katalin ford.)

Húsvét és a Fényes (Világos, Nagy) Hét ünnepe

2011-04-25T20:24:00.003+03:00

A legnagyobb pravoszláv ünnepre végre Kijevbe ért a tavasz, az előző hét a közterek rendberakásának szentelődött, a Húsvét előtti hétvége hagyományosan az utcák, terek, házak takarításával telt, nagy, össznépi szemétgyűjtés, sepregetés és gereblyézés mindenfelé, városokban és falvakon. Az "ünnepek ünnepét" megelőző pár nap alatt feldíszítették a templomokat is, virágok és tiszta rusnyikok (hímzett vászontörülköző, ill. kendő) kerültek az oltárok elé, és az ikonok fölé. Húsvéti kulicsok - hagyományos húsvéti kalácsok, tésztája és íze a kuglófra, v. panettone-ra emlékeztet - jelentek meg az üzletek polcain, meg a templomok előtti kis asztalkákon -- szentelésre és vevőikre vártak. Nagypéntek estére a hívők benépesítették a székesegyházakat, kápolnákat, imaházakat; az esti istentiszteletek a templomokat körbejáró éneklős temetési körmenettel zárultak városszerte.

Húsvétkor itt is szokás tojást festeni és egymást tojással megajándékozni, legnépszerűbb a piros tojás.
A történet szerint Mária Magdolna, Jézus tanítványa, Jézus halálát követően Rómába ment, Tiberius császárral találkozott. Az uralkodót szokás volt megajándékozni, Mária Magdolna nagyon szegény lévén egyszerű főtt tojást vitt a császárnak, és találkozásukkor beszélt neki Krisztus feltámadásáról. Tiberius azonban azt válaszolta, az, h egy ember a halottak közül feltámadjon, pont úgy lehetetlen, mint az, h a fehér tojás piros színűre változzon. Csodás módon, h igazolódjanak Mária Magdolna szavai Krisztus feltámadásának igazságáról, a tojás azon nyomban piros színűre változott. A hagyomány szerint ide vezethető vissza a húsvéti piros tojások festésének eredete.
(Babus a képen látható kék tojást festette...)

Szombat délelőtt a Pecserszkaja Lavrába mentünk, vásár volt a Felső-Lavrában Népművészeti Múzeuma előtt, ennek keretében tartották a tojásfestő master-class-t, ahol Babus írókázott és természetesen remekelt... A vásárban a kulicsok, tojások, ikonok mellett az egyik bódé kürtös kalácsot kínált különböző ízekben. "Kюртош калач" - elég vicces így cirill-betűsen, Kijevben szokatlan, és ismeretlen, az érdeklődőknek magyarázták, h mi is ez.
Szombat estétől egész éjjel tartó istentiszteleteken ünnepelték meg Jézus feltámadását. Vasárnaptól a hívők "Христос воскрес!" (Krisztus feltámadt!) köszöntéssel üdvözlik egymást, amire a "Воистину воскрес!" (Valóban feltámadt!) megerősítéssel illik válaszolni. A köszöntés annyira a húsvét része, h ХВ -- a köszöntés kezdőbetűivel -- díszítenek sok mindent, egyebek között a süteményeket, ételeket is.

Ezen a képen a mi húsvéti kulicsaink vannak - cukormázas, mazsolás, kandírozott gyümölcsös, cukorkákkal, mandulával, csokival díszítettek. A Húsvétot követő 40 napot Jézus mennybe-meneteléig húsvéti időszaknak nevezik, ebből is az első 7 nap a Fényes Hét (Nagyhét, Világosság Hete), örömünnep ideje, a hét minden napját Fényes (Világos, Nagy) jelzővel illetik. Eszerint ma van Fényes Hétfő (Светлый Понедельник), a béke, megbékélés és szeretet napja. A mai napsütés és meleg csak emelt mindenki hangulatán...

fortocska

2011-04-23T05:35:00.001+03:00

Kisablak a nagyablakban, segítségével nagy hidegben is lehet szellőztetni. Ukrajnában általánosan és gyakran használt formája volt az ablakoknak, általában az ablak egyik szárnyának felső sarkában, kicsi téglalap alakú, vagy négyzet formájú, külön nyíló ablakocska. Nagyon hangulatos, régen módosabb házaknál külön faragott díszítéssel látták el.

Nincs kihalóban, de sajnos Kijevben felújításkor a régi, fortocskás ablakokat sokan lecserélik sima bukó-nyílóra, amely ugyanígy el tudja látni a kis szellőztetés feladatát, kényelmesebb, szerintem a fortocskához képest kevésbé hangulatos. Az külön mellékzönge, h ma itt is gyakoriak a műanyag ablakok, persze, ha valaki fortocskát szeretne, műanyag ablakok esetében is kivitelezik.

És ma már vannak "ál-fortocskás" ablakok, amikor az egyébként fortocskás ablakokhoz hozzászokott szemeknek imitálva jelennek meg felújítás után a homlokzaton a "kisablakos" ablakok -- műanyag és nem nyitható, az elvárt látványt hozza.

2 sufni

2011-04-11T21:20:00.002+03:00

az egyik az Andrejevszkij szpuszk (András lejtő) fölött domboldalba építve, igazi ajtókkal és rajzolt ablakokkal, valódi kijevi sárga tégla keretezi a kis ágyást

a másik a Krescsatyik jobb oldala mögött húzódó dombfalban, ukrán kozák barokk miniben, fehér falak, timpanon és oszlopok

ennyi minden 1ben

2011-04-10T21:48:00.004+03:00

MAFIA, olasz konyha, családi értékek, karaoke, karaoke-klub, dalok ingyen --- étterem a Krescsatyikon...

Liszt Ferenc Ukrajnában -- 1.

2011-04-10T18:59:00.021+03:00

Március 19-én a kijevi Filharmóniában igen jól sikerült koncerten emlékeztek Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára. A Nemzeti Filharmónikusokat Nyikolaj Gyagyura vezényelte, Oravecz György zongoraművész játszott. A műsoron Liszt Mazeppa szimfónikus költeményét, Esz-dúr és A-dúr zongoraversenyeit és a Les Preludes szimfóniát adták elő. Nem véletlen a műsorválasztás, Mazepa (egyébként így írják a nevét, 1 P-vel) ukrán hetman, erős, történészek körében vitatott történelmi személyiség, Ukrajnában nemzeti hős, az ukrán függetlenségi harc szimbóluma, Oroszországban áruló, aki elárulta a cárt. Mazepa Ukrajna függetlenségéért küzdve az északi háborúban a svéd királlyal szövetkezett, feladta az oroszokkal kötött szerződéses szövetséget. Liszt művét Victor Hugo „Keleti énekek” ciklusból a Mazepáról írt vers ihlette. Ennyit a háttérről, nagyon dinamikus mű, először hallottam.

Szenvedélyes karmester és mély átéléssel játszó zenekara a vendég zongoraművésszel teljesen betöltötte az estét, a Prelűdök vastapsára sokadszorra meghajló karmester úr a partitúra felmutatásával jelezte a közönségnek, h "drága barátaim, maga a mű ilyen fantasztikus, mi csak megszólaltattuk". A Prelűdök a karmester úr életének 1ső darabja volt, nagyon szereti, élete során többször vezényelte, az évek során gyakran átértékelte és tovább érlelte előadását.

A kerek évfordulótól függetlenül Liszt Ferenc Ukrajnában jól ismert, népszerű zeneszerző, munkásságának és életének komoly irodalma van, természetesen kiemelve az orosz-ukrán-lengyel szálat, mert ukrán koncert-körútja (azidőben Ukrajna az Orosz Birodalom része volt) meghatározóvá vált Liszt életének alakulásában. Liszt Kijevben találkozott Karolina Wittgenstein hercegnővel, hosszú évei társával, az örökös mennyasszonnyal, 12 évet éltek együtt. Ennek a kapcsolatnak a megítélése Ukrajnában nagyon is különbözik a magyartól, Karolina rengeteg áldozatot hozott a művészért, önzetlenül támogatta és segítette pályáján. Ludmila Volszkaja, ukrán zongoraművész és zenetudós Kijevben saját kis projektje keretében kifejezetten Liszt (és Chopin) Ukrajnához kapcsolódó munkásságával foglalkozik, az elmúlt 5 év alatt több ismertető koncertet adott, szervezett, előadást tartott, számos cikket írt a zeneszerző(k)ről – bejegyzésem ezekre (is) épül.

Liszt Ferenc 3dik európai koncertturnéja során 1847-ben Kijevben 3 koncertet adott. A vízkereszti kijevi vásár idejére időzítették fellépéseit, a Podolon volt mindenki, aki számított, gazdálkodó földbirtokosok, kereskedők, iparosok, bankárok és ügyvédek kötötték napközben üzleteiket, este pedig bálok, koncertek, előadások során múlatták az időt. Liszt fellépett a Szerződések Házában, a Podolon, és kétszer játszott a Szt.Vlagyimir egyetem (ma Sevcsenko Egyetem) termében. Itt hallotta játékát Karolina hercegnő, épp üzleti úton lévén Kijevben, bizonyos összeget adományozott a zongoraművésznek. Liszt személyesen mondott köszönetet, majd néhány levélváltás után Karolina meghívta Lisztet Voronovciban (ukránul Voronivci) lévő birtokára, Maria leánya 10 éves születésnapi ünnepségére. (Voronovci Ukrajnában a Vinnyica megye Hmelnyickij járásban található, ezt azért mondom, mert néhány oldal a neten tévesen egészen más névvel illeti, ill. helyezi. A képen a kijevi Podolon álló Szerződések Háza falán elhelyezett Liszt emléktábla az alábbi 2-nyelvű felirattal: "Liszt Ferenc kijevi hangversenyeinek 150. évfordulójára 1847-1997" -- a Kijevi Magyarok Egyesület állíttatta.)

Liszt először 2 napra utazott Voronovciba felköszönteni a kis hercegnőt, utána némi kitérővel tért vissza, hm-hm, nagy kártyás lévén nem kis összeget veszített Kijevben, valahogy fel kellett tölteni kiürült pénztárcáját, a Voronovci látogatás kapcsán titkára, Belloni pár találkozót, meg koncertet kötött le az útra. Igy esett, h Liszt 2 koncertet is adott Zsitomirban, Voronovciba vezető visszaúton megállt Berdicsevben Rzsewuszka gróféknál ebédelni. Ezt követően Voronovciban töltött napjai Karolinával és leányával békésen, beszélgetéssel, zenéléssel, szórakozással teltek. Vendégeskedtek a környéken élő lengyel nemeseknél, Liszt játszott 2-szer Kurilovkában, Karolina nagybátyjánál Iwanovszkijéknál, majd Potocki gróféknál Nemirovban. Az 1 hónapos voronovci pihenő után indult tovább Lvovba, útközben megszállt pár napra Csornij Osztrovban, Przsezdeckij grófnál, kicsit pihent, kártyázott, a gróf kamarazenekarát hallgatta, aztán 2 koncertet adott Kremenyecben, április elejére érkezett meg Lvovba. Lvov ezidőben a Monarchia része, Lisztet rajongók sokasága és 6 koncert várta. Innen 3 hét elteltével ment tovább Csernovciba, ahol 3 koncerten adott elő. Csernovciból Jasiba vitte az útja, aztán Galac-on keresztül Konstantinápolyba, Törökországba, ahonnan nyáron érkezett vissza a mai Ukrajna területére, hajóval egyenesen Ogyesszába. Ogyesszában 6 koncert, itt ismét találkoztak Karolinával. Jött 1 fellépés Nyikolajevben, majd párszor játszott Jelizavetgrádban (mai Kirovográd) és szeptemberben visszatért Bellonivel Voronovcibe, Karolina birtokára, majdnem 5 hónapot töltöttek itt. 1848 januárjában Voronovciből Weimarba ment, áprilisban követte őt Karolina leányával. Karolina soha többet nem térhetett vissza szeretett falujába.

2008-ban, Voronovci település fennállásának 500. évfordulóján emlékművet állított Karolina Wittgensteinnek és Liszt Ferencnek. A kis falu tanítója kezdeményezésére, saját erőből építették, L. részt vett a felavatásán, tőle a fénykép.

Liszt Ukrajnában nagyobb térképen való megjelenítése

Folyt.köv.

fűnyírás előtt

2011-04-05T07:06:00.000+03:00

Babus kedvére -- fürtös györgyikék Velencefürdőn...

"légies" dolgok

2011-04-04T13:12:00.007+03:00

A Kijev-Budapest útvonalat 2 légitársaság repüli, a Malév és az ukrán Aerosvit. Utóbbi kicsit szüneteltette járatait, majd visszatért, egy darabig csak saját színekben, kvóta megosztás nélkül nyomta. Tavaly visszaállt a régi rend, code-share, meg egész jó időpontok – érthetően a gyanútlan utazó bepróbálkozott. Amikor 3 alkalomból 2-szer nem indultak el időben, nem mentem velük többé. A mostani nyári menetrendváltozásokkal itt volt az ideje 1 újabb próbának. Március 18-án Pestről Kijevbe repültem Aerosvit-tel, a checkin-nél jelezték a földiek, h később érünk Kijevbe. ’Késve indul a gép?’ – kérdeztem, ’nem-nem’ – jött a megnyugtató válasz – ’a gép időben indul, csak Bukarestbe megy először, majd onnan Kijevbe’. Mivel nem volt elég repülőgép, -- gyanítom, inkább utas -- a 2 járatot összevonták, a Kijevből Bukarestbe és Budapestre utazókat összeültették, eljöttek először Pestre, kiszálltak a pestiek, felszálltunk mi, Kijevbe tartók, elrepültünk Bukarestbe, ott végre célba értek a Kijevből Bukarestbe utazók és felszálltak a Kijev felé menők. A menetrendhez képest 2 órával később Kijevbe értünk.

’Mindenki hibázhat’ – gondoltam múlt csütörtökön, amikor Kijevből Pestre az Aerosvit esti, 22:15-ös járatára foglaltattam helyet, az ember végigdolgozza napját, este felül a gépre, aztán hip-hop hazaér, igaz későn, cserébe az egész péntek az övé! A kijevi checkin-nél szóltak, összevontak minket a szófiai járattal. A szemem se rebbent, csak annyit kérdeztem, hová megy a gép először, és elégedve nyugtáztam, h Pestre – ugyan 15 perccel később indulunk, ez még belefér. Némi békés benti várakozás után gyanú fészkelte magát szívembe, h a megjelölt kapu monitorjára nem írnak ki semmit. ¼ 11, majd ½ 11, 11-kor módosították az indulást 23:30-ra, majd 0:30-ra. Közben elrepült a moszkvai, vilniuszi, tel-avivi, tbiliszi, almaty, taskenti és bakui járat, kiírták a nyizsnyevartovszki gép indulását is. ’Hol lehet Nyizsnyevartovszk?’, méláztam, ráfeküdtem komputeres táskámra, kiolvastam az újságot, majd elővettem a könyvem, aztán úgy, ballonkabátostul szundítottam egyet. Végtelenül átfagyva ébredtem, ennek iszom most is a levét. Az 1:30-as előrejelzett indulás sem sikerült, a legközelebbi tervezett időpont 3:00 lett – műszaki okok miatt. Ez kicsit aggasztott, meg arra is gondoltam, ha én álmos vagyok éjjel, lehetséges, h a pilóták is? Tájékoztatás zéró, hideg váróteremhez rideg személyzet dukál, ingerült „földiek” válasza, h fogalmuk sincs mi a gond és mikor lesz indulás, egyébként is, mi választottuk ezt a légitársaságot (sicc!). Hamarosan 4:00 órára ígérték a gépet, ¾ 4-kor beszállásra hívták a csapatot, 4:25-kor felszálltunk.

A hosszú várakozás során a társaság 1 része először csendesen, majd zúgolódva hergelte magát és sorstársait, mások bevetették magukat a duty-free-be és felszerelkeztek kevéske innivalóval. Gyorsan csapra verték, vodka és whisky volt soron, mellé jól csúszott zakuszkaként a reptéren kapott szendvics. Ukrán-bolgár barátságok erősödtek, s a géphez vívő buszúton arra gondoltam, ha még 2 kört megyünk, az eddigi szeszmentesek is feltöltődhetnek a torkokból, gyomrokból kipárolgó alkoholtól. A szesz megoldotta a nyelveket, a ’főkolompos’, -- márkás öltöny, pasztell ing, tökéletes nyakkendő, őszülő halánték --, igazi világfi, amolyan szövegláda volt a társaság közepe. Viszockiji mélységet és rekedtséget idéző hangszíne elárulta, mivel töltötte az elmúlt órákat – meg korábbi éveit –, hangosan kérte ki magának az eseményeket, mondván 6 órája itt ülünk, senki nem mond semmit, az embereknek pl. nem volt alkalma 8 órája szexelni. A buszból kiszállva ketten ugrottak rá, h ne gyújtson rá cigarettájára. Fáradt népek araszoltak felfelé a lépcsőn a géphez, rezignáltan hallgatva a bal szárny alatti futómű ütemes zörgését.

Az utazók 1 része önkényesen megváltoztatta helyét, voltak akik egyből a business osztályon ültek le, mondván, minimum királyi ellátás jár nekik a történtek után. Az én helyem a gép 2dik felében volt, ’főkolompos’ úr pedig elölről szórta nagyhangon az igét, mert, őt ’hátul rázza’. ’Docsenyka’ – kislányom –, szólította meg az 1gyik fiatal stewardess-t, ’hogy hívnak?’ ’Tánya, mikor etettek meg már végre, farkas éhes v’ok, meg a többiek is’, ’remélem, Tánya, vodkát szolgálsz fel a kaja után, ugye világos, h a mai kört cégetek állja’. A business osztályról kikukucskáló rangidős stewardess kérte, ne kiabáljon, kedvesen elnézést kért, kezet csókolt neki, ’vodka mellett az emberek a nevetést szomjazzák ilyen éjszaka után’.

Ez kétségkívül így volt, mosolyogva néztük végig a szinkron stewardess előadást, mert az ukrán járatokon mindig élőben megy a biztonsági tudnivalókat magyarázó pantomim-műsor, külön-külön stewi jár a business és economy osztályoknak. Általában elmondható, h a járatokon válogatottan csinos hölgyek látják el az utaskísérői feladatokat, ez most is így volt. Előre megkoreografált séma alapján, teljesen egyszerre mutatták a repülőgép padlóján végigfutó fluoreszkáló csíkokat, a gép kijáratait – egyidőben lendültek a karok, akár a szinkron-úszásban. Izgalmas, fél-profil beállásban magyarázták a lehulló oxigénmaszkok helyes rögzítését – has-be, mell-ki, megfelelően homorítva és domborítva adott testrészeiket. Kedvesen okítva mutatták gondosan manikűrözött ujjacskáikkal az ülés előtti zseb tájékoztató lapját.

A felszállást remekül vettük, az utazómagasság elérése után vodkát ugyan nem kínáltak, de utastársaink természetesen felkészültek voltak, a „főkolompos úr” hátrajött, 3 cimborájával ott folytatták, ahol a reptéren abbahagyták, 2 perc sem telt el, papirpohárkák, az egyikben zakuszkaként valami sajtféle – vodka és whisky voltak változatlanul napirenden. Lelkesen kínálták a körbenülőket is, hangosan morfondírozva a következő programjukon. Lám-lám, lehet bosszankodás nélkül venni a kanyart ilyen helyzetekben is...

Elég az hozzá, h reggelre Pestre értünk, mi „pestiek” leszálltunk, a Szófiába tartók szunyókáltak üléseikben tovább. A vidám csapat egy pesti kaszinó felé vette útját, én pedig a taxihoz, még mindig átfagyva, a megfázás egyértelmű előjeleivel. Engem határozottan megviselt a hosszú hazatérés, 1 darabig a’sszem szüneteltetem ezeket a légieket. (Ja, megnéztem: Nyizsnyevartovszk Oroszországban van, az Ob folyó partján, a Hanti-Mansi Autonóm Körzetben.)

aranykupolák nélkül

2011-03-17T09:11:00.000+02:00

Rövid frankfurti séta. Ennyi kelet-európai év után mindig megüt, h lehet tiszta, rendezett, egyszerű, gyakorlatias, működő, szervezett, mosolygós stb. Persze lehet, h így unalmasabb..., na jó: csak más.

királyosdi

2011-03-17T09:01:00.000+02:00

Mi más játékot lehetne játszani a frankfurti dóm előtt? :)))

Mariinszkij park kilátója

2011-03-14T23:42:00.003+02:00

A Mariinszkij park Parlament, sátor-templom és Mariinszkij palota előtti sétánya kiöblösödő kilátótérben ér véget. Innen nézhet le a nyájas levegőző a Dnyeper folyó feletti dombokra, a folyóra és a folyón túl húzódó alvó kerületekre -- Kijev végtelen lakótelepeinek nagy része a Dnyeper bal partján található.

A mostani köztársasági elnök Kijev mellett lakik, maga a hely szent múltú, ott állt egykor a Mezsigorjei kolostor. Persze onnan naponta Kijevbe jutni izgalmas gyakorlat, amikor az elnök utazik, 20-30-50 percre lezárják a rakparti utat, a Podolból az elnöki iroda felé vezető utakat, ez voltaképp az északi bevezető főútvonalak jó része. Dugóban várják a reggeli boldog autózók, h a konvoj végre elhaladjon.

Tavaly felmerült a gondolat, h a köztársasági elnök beköltözik a Zaksz villába, így a lezárások nagyon rövid szakaszt érintetének, 5 perces közlekedéssel elérheti munkahelyét (gyalog talán 8 percig tartana). Napokon keresztül tárgyalta a sajtó, de az átköltözésből végül semmi nem lett. Hanem röviddel ezután a Dnyeper feletti dombokon, a Mariinszkij park kilátója alatt építkezés kezdődött. Először azt hittem, újabb folyóra néző lakóház van alakulóban, aztán kiderült, h nem -- hanem a köztársasági elnök úr helikopáter-leszálló pályáját építik, meg ehhez kapcsolódó valami alagutat.

Mert így csúcsforgalomban is hamar ideérhet, v. innen villámgyorsan eltávozhat, és még dugót sem okoz. Ez jó.

A kilátásnak persze annyi.

16 fok volt

2011-03-14T23:35:00.004+02:00

ez a kép 2 hete készült, március 2-án, a ház fala, ahol lakom. Kijevi tempóhoz képest hihetetlenül gyorsan melegedett fel az idő!

Marijinszkij park sátor-temploma

2011-03-14T23:27:00.003+02:00

A Marijinszkij parkban sétáló a Parlament épületével szemben néhány sátrat talál, az egyik előtt harangláb áll. A fősátorban templom van, ahol istentiszteleteket tartanak, belépve télen is meleg fogadja a látogatót, vaskályha fűti, vígan eregetve füstjét a sátor tetején kivezetett kéményen keresztül. A sátor-templom előtt felirat hírdeti -- Alekszander Nyevszkij temploma. A melléksátrak "kiszolgáló" helyiségek, itt alszanak a templomban Oleg Otyeccel együtt dolgozók, a sátrak között farakások várják sorsuk beteljesülését, kis dúcban galambok fészkelnek. Nyáron virágok és apró veteményeskert nyílnak a sátrak körül.

Oleg otyecet 6 éve fosztották meg templomától a ternopoli megyében, valójában tiltakozásul állította sátor-templomát a Parlament elé, hadd lássák a nap mint nap erre haladó képvielők és járókelők. Az Otyec minden tüntetők atyja, egyházi ünnepek napjain és tüntetésekkor megszólalnak harangjai is.

A sátor-templom felállítása után később kapta az Alekszander Nyevszkij nevet, utalva a Marijinszkij park szélén, a Lipszkaja utcával valaha szemben álló templomra, amelyet a '30-as évek ateista mozgalmában bontottak el. A templom valahol ott állt, ahol Vatutyin tábornokot eltemették és sírja felett a szobrot emelték. A templomot a Lipkiben élők kérésére építették a 19.sz. vége felé, mert a közelben nem volt, a Lavráig kellett menni, ha imádkozni akartak. A városi tanács ki is utalta részükre a telket 1881, egyből hozzátéve, h pénzt nem tud biztosítani építésére. Nyikolajev, az itteni Lipki kerület lakosaként ingyen készítette a terveket, bizánci stílusú épületet, amely felépítésére 1888-ra összegyűlt a szükséges pénz. Sajnos az elbontás után semmi nem maradt belőle, a téglákat más építkezésen felhasználták, a templom belsőt díszítő ikonoknak nyoma veszett.

Az utóbbi években Kijevben és Ukrajnában nagyon sok régi templomot építettek vissza, folyamatos vita folyik, h helyreállítsák-e eredeti helyén a Nyevszkij templomot. Remélem, sikerül helyes kompromisszumot találniok, figyelembevéve a park adottságait és az itt eltemetettek nyugalmát.

"neves" villák és házak Kijevben: a Markusz Zaksz villa -- Особняк Маркуса Закса

2011-03-14T06:25:00.005+02:00

Az előző bejegyzés egyik fényképén a Lipszkaja utca látható, ennek a szomszédságában lakom. A Lipszkaja utca az Orlik utca (az "einstand" szokás kapcsán írtam róla) és Grusevszkogo között húzódik. A Lipszkaja a forradalom előtt a Klovszkaja, Lipszkaja és II.Katalin neveket viselte, majd 1993-ig Rosa Luxemburgét, ma ismét Lipszkaja (Hársfa) utca, szép sétányos fasorral a közepén és gyönyörű házakkal két oldalán. Az utca egyik végében áll a Klov palota (Klovszkij dvorec, ma a Legfelsőbb Bíróság) épülete. A házak többsége a 19.sz végén, 20.sz. elején épültek, gyönyörű villák, vagy bérházak. A Lipszkaja eleje a Grusevszkogo-nál kezdődik, ott ahol a Mariinszkij park (erről is volt már szó, többször) található. Bár maga az utca nem hosszú, a sötét '30-as években, a "végtelen utca" nevet kapta, akkoriban ha valaki erre sétált, egyáltalán nem biztos, h a végére ért, v. visszajött rajta, esetleg sokára, pár év elteltével került elő, útközben könnyen felszívódhatott, nyoma veszhetett. Ugyanis az utca nagyobb villáit az NKVD sajátította ki, itt voltak irodáik, ill. pincéiben számára gyanús polgártársakat tartott fogva, jó pár évre hírhedtté változtatta a R.Luxemburg utcát és neves házait.

Ez ma már történelem, a házakat a háború után szépen rendbehozták, ma a villák többségét állami célokra használják. A Markusz Zaksz villa a Lipszkaja 6. alatt áll, szép, reneszánsz stílusú épület. 1873-ban épült földszintes házként Nyikolajev tervei szerint Ivenszen nyugalmazott tábornok részére, özvegye adta el Markusz Zaksz üzletembernek, aki kereskedő és cukorgyáros volt. Zaksz Lengyelországból települt át Kijevbe. 1896-ban Kraussza építésszel ráépíttetett még 1 szintet. Az épület földszintjén lakott a család, az emeleten voltak az irodák.

A forradalom után az épületben különböző katonai vezetők lakásai voltak, itt lakott a szovjet időkben a Jakir, a kijevi katonai körzet parancsnoka, a II.VH előtt itt élt a hasonló pozíciót betöltő Vatutyin tábornok családjával. Vatutyin később visszatért, az 1ső Ukrán Front parancsnokaként és a Kijevet felszabadító hadműveleteket vezette Konyev tábornokkal, a 2dik Ukrán Front parancsnokával. Kijev felszabadítását követően csapataihoz vezető egyik útján Vatutyinon Kijev mellett az ukrán nacionalisták rajtaütöttek és olyan súlyos sérüléseket szerzett, h ezekbe néhány hónap múlva belehalt. A pár lépésre lévő Mariinszkij parkban temették el, itt áll szobra is.

A II.VH idején, Kijev német megszállása alatt a Zaksz Villában volt a németekkel szövetséges megszálló magyar csapatok parancsnoksága.

A háborút követően a rendbehozott villát állami célokra használják, itt szállásolják el az Ukrajnába látogató külföldi politikusokat. Lakott a villában id.Bush, amerikai elnök, Sevardnadze, grúz elnök, 2008 őszén a villa kertjében verte fel beduin sátrát Kadhafi, líbiai nagyvezír.

mégiscsak itt a tavasz

2011-03-13T19:41:00.001+02:00

Ma végre +10 fok volt Kijevben, meleg napsütés és már a vezetékek is nyílnak a Lipszkaja fasorban...

a kurenyovkai tragédia

2011-03-13T11:52:00.004+02:00

Szomorú évforduló esik mára, 50 éve, 1961. március 13-án történt a kurenyovkai szerencsétlenség Kijevben.

Kurenyovka (Куреневка, ukránul Kurenivka) régi, történelmi terület terület, a kijevi Podol, Babij Jar, Szirec és Priorka között fekszik, ma Podol (ukr. Podil) kerület része. Neve eredhet a kureny szóból, ami kozák lakóhelyet, v. kozák katonai alakulatot jelent, a 18.sz.-ban itt kozákok állomásoztak. Mások szerint nevét az egykori Kurinij Brod (Куриный Брод=tyúkgázló?) patakról kapta, ez ma csak föld alatti csatornában vezető erecske. Kurenyovka régen gyümölcsös volt, földszintes faházakkal, mára Kijev egyik lakókerülete, a '60-as években építették be. (A képen a kurenyovkai tragédia epicentruma - Frunze út.)

Ma 50 éve, "fekete hétfő" reggelén, Kijev Kurenyovka kerületére homokos-agyagos pulpa zúdult a szomszédos babij-jari szennyvíz-tározó átszakadt gátja miatt. A tározóból 3/4 7-kor kezdett folyni a szennyvíz, fél 9-re szakadt át a gát és 10-ig folyamatosan öntötte Kurenyovkára a tározó tartalmát. Az áradat 30 hektárt terített be, 20 m szélesen és 14 m magasan indult, percek alatt 6 m-re csökkent, majd 3 m magasságig apadt és megszilárdult. Elhordta az útjába került fákat, építményeket, 34 földszintes és 5 egyemeletes házat, 2 egyemeletes barakk-szállást, embereket, mocsaras tóvá változtatta a Kraszin villamos kocsiszínt, örökre elnyelve az ott dolgozókat. A lezúduló ragacsos lé felforgatta a hétfő reggeli csúcsforgalomban feltorlódott zsúfolt járműveket, aztán maga alá gyűrte őket a rajtuk utazó emberekkel együtt. A halogatott intézkedések és felfordulás miatt nem evakuálták időben az embereket, nem áramtalanítottak, az utasok egy része élve égett össze a kocsikban. Heteken keresztül ásták ki a halottakat, tisztogatták a területet.

A Kurenyovka melletti Babij Jar egykoron Kijev szélén álló 2,5 km hosszú, 10-50 m mély szakadék, árkok és kisebb vízmosások helye volt. Babij Jar neve maga a véres tragédia, Kijev náci elfoglalását követően, ezen a helyen a németek a zsidókat végeztek ki tömegesen. 1941-ben, a zsidó újév napján, az árokba lőtték a városban élő v. ide menekült zsidókat, kijevi karaitákat, 2 nap alatt közel 34ezer embert gyilkoltak meg. A megszállás ideje alatt a szurdokba lőttek több cigánytábort, békés polgárokat, mindazokat, akik megtagadták az együttműködést a fasisztákkal, kritizálták őket, v. ellenálltak, kommunistákat és csak másképp-vélekedőket, ukrán nacionalistákat, v. mindezek segítőit, szovjet hadifoglyokat, hitükért pravoszláv papokat, gyerekeket.
Babij Jar tömeggyilkosságok áldozatainak helye, tömegsír.

A babij-jari árkokat a háborút követően sírrablók többször feldúlták, a lehetetlen helyzetet kezelendő, meg a környék fizikai átalakítási terveivel számoló kijevi városi tanács vezetői úgy döntöttek, betemetik Babij Jar vérrel átitatott gödreit, a holtak csontjai felett pihenő-, kultúr-és sportparkot létesítenek. Ez egyébként is beleillett az "amiről-nem-beszélünk-az-nincs" hozzáállásba, mert a babij-jari mészárlás megkerült téma volt a szovjet időkben. Kijev újjáépítése és fejlesztése javában folyt, a téglagyárak 3 műszakban dolgoztak, "sztálinkák" és "hruscsovkák" épültek a panelok előtt. A kijevi, petrovkai téglagyárak agyagbányáinak szennyvizét vezették csöveken át Babij Jarba, ahol teraszos mesterséges tározókból a leülepedő anyaggal töltögették fel Babij Jar árkait. A legfelső tározóból nagy tó lett, a tározókat beton- helyett földgáttal vették körül, biztonsági és technológia szabályokra ügyet sem vetve 10 éven keresztül folyatták erre a szennyvizet. A környéken élő lakosok és vállalatok többször jelezték, h a víz kifolyik területükre, intézkedés nem történt. 1961 márciusára a gátak nem bírták az üzemekből érkező túlterhelést, a csapadékos időjárást és a hirtelen olvadást, megadták magukat.

A tragédiát követően az elhallgatás gépezete beindult, filmeket elkobozták, a fennmaradt fotók v. azon fényképészé, aki Hruscsov barátjaként visszakapta felvételeit, v. a KGB képei. Az elöntött területet pár hónapra lezárták, a Kijev feletti repülőjáratok útvonalát elterelték, 2 hónapig temették a holtakat több kijevi és Kijev-környéki temetőben, különböző elhalálozási okok, változó dátumok feltüntetésével, és gyász-szertartások mellőzésével. Találtak és elítéltek 6 bűnöst, a gátak építőit, h-h nem az akkori polgármester nevét máig utca őrzi a kijevi Ruszanovkán. Hivatalos statisztika szerint 147-en haltak meg, a történészek 1,5-2ezer halottról beszélnek. 28 évig hallgattak, ennyi idő elteltével tarthatták az 1ső megemlékezést, 30 év után emelték a villamos depo dolgozói 52 elhunyt munkatársuk emlékére a kocsiszín előtti emlékművet, 40 év elteltével publikáltak könyvet a történtekről.

Kurenyovkában persze ma már nyoma sincs az 50 évvel ezelőtti tragédiának, az "epicentrumban" az út a megszilárdult pulpa és a betemetettek felett vezet, az út közepén ugyanúgy villamosok járnak, csak pár megmaradt épületen látszanak az egykori esemény nyomai, pl. a 107. sz. alatti ház valaha 2 emeletes volt, a feltöltődés következtében a földszint alagsorrá vált. Az eltelt 50 év alatt Kijev város határai annyira megnőttek, h Babij Jar sem a város szélén található, megmaradt árkai fölötti nagy-nagy parkban kicsi emlékművet emeltek az emberi gondatlanság miatti kurenyovkai katasztrófában elpusztult áldozatoknak.

már

2011-03-09T07:41:00.001+02:00

elég régen jelentkeztem, most csak nagyon gyors update. Túléltem a múlt heti maszlenyicát (масленица), ami március 1ső hetében a tradicionális palacsinta hét, a nagyböjt előtti utolsó belehúzás, nevezhetnénk nagy zabálás és bulik hetének, télbúcsúztató, tavaszköszöntő, böjtre készülő, még 2008-ban itt írtam róla. A héten 4-szer sikerült palacsintát ebédelni, vagy azzal nyitni a napot, kóstoltam húsos, gombás, kaviáros, lekváros és mézes palacsintát... A március 7-i megbocsájtó vasárnap egyben a nagy böjti időszak kezdete, szerintem benevezek kis időre, minden szempontból rámfér...

Az otthon töltött hétvége után Pestről tegnap érkeztem vissza, errefelé is hideg van, boldog nőnapot kívánt mindenki. A város majdnem kihalt volt, jól lehetett közlekedni, letűztem a Krescsatyikra, ahol a járdákon a hideg ellenére hömpölygött a nép, lányok és nők mindenfelé, virágok, sok-sok ember a parfümériákban, derekasan fogyott a boltok desszert-bonbon készlete is. Hangos zene mellett az úton női autósok rally-je folyt, nem vártam meg a végét, haza kellett még gyalogolnom.

A Majdanon még teljes erőből üzemel a jégpálya, a konzi előtt februárban felállítottak 1 új szobrot -- Valentin nap tiszteletére, 5 m magas fémszív, tele kovácsoltvas lyukas levélkékkel, ahová "valentyinkákat", a piros, v. rózsaszínű, szív alakú Valentin-kártyácskákat lehet felkötözni... Na, nem szólnék többet a szoborról, annyi bizonyos, h máris igen népszerű fényképezkedő-hely, ezúttal a valentyinkákat is szó nélkül hagyom. A jó hír, h innen a metálszívet majd áttelepítik máshová, sajnos-sajnos a Pejzazsnáját hívatott majd csúfítani.

nyaralni voltunk

2011-02-15T22:28:00.001+02:00

merre is? közelebb voltunk Ribizlifőzelékhez, mint Csillához, Manka és Lívia országából régóta sokan nyaralnak itt, ők sosem éltek embargóval a szigetországgal szemben, amelyik ma a világ 2. legnagyobb languszta-exportőre

harang

2011-02-01T21:41:00.001+02:00

Január eleji pillanat a Lavrában, a Harangtorony előtt korábban pihenő, mostanában fellógatott harangot kongatta meg 1 szerzetes, vastag kötéllel húzta-ütötte a harang falához annak nyelvét, a mély hangra arra járó emberek mentek oda, áhítattal megérintették, a rezgés végigfutott a karjukon, testükön át le a lábba, a világ 1 percre nem volt más, mint a kondulás végtelen hangereje.

"neves" villák és házak Kijevben - "Csokoládéház" - "Шоколадный домик"

2011-01-31T22:18:00.003+02:00

A Lipki Kijevnek az a kerülete, ahol számos villa épült az "aranykorban", ezek 1 részét mára rendbehozták, valamilyen módon hasznosítják, vagy még folyik a közelmúlt nyomainak felszámolása. A felújítás gyorsasága attól függ, h kinek a kezében van az épület. Pl. viszonylag gyors és minőségi munkát végeztek, ha a ház állami kezelésben van és protokoll célokra használják - lásd az Állatos Ház, a Síró Özvegy Háza, Zaksz Villa, stb., ritka esetben magánhasznosításra kerül - ekkor is hamar és látványosan tér magához az elhanyagolt épület - a Solkovicsnaján ilyen is van.

A Csokoládéháznak más sors rendeltetett.

Szemjon Szemjonovics Mogilevcev, fafeldolgozással-és kereskedelemmel foglalkozó, vagyonos üzletember - ma oligarchának hívnánk - építtette a házat a 19.sz. legvégén alapvetően társadalmi, társasági célokra, mert ő maga a Podolon lakott. Mogilevcev Brjanszkból települt Kijevbe, mérhetetlen gazdagsága bőkezű és tartalmas jótékonykodással párosult - egész élete során folyamatosan támogatta szülővárosát, Brjanszkot és lakóhelyét, Kijevet. Adományaiból kórházak, iskolák, menhelyek épültek Kijevben, ő finanszírozta pl. a kijevi Pedagógiai Múzeum megépítését. Különösen közel állt szívéhez az oktatás, a kultúra és a művészetek felkarolása, pravoszláv hívőként az egyház, támogatta az irgalmas nővérek rendjét, sztárosztája volt a helyi templomnak, aktív tagja a kijevi Vörös Kereszt egyesületnek, stb. - felsorolni is sok, mennyi pénzt és időt szentelt a köznek. Mecénásként és filantrópként rengeteget tett Kijevért és Brjanszkért, amiről a mai oligarchák igazán példát vehetnének.

Végtelenül művelt és módos polgárként a kor legjobb építészét, Vlagyimir Nyikolajevics Nyikolajevet bízta meg háza tervezésével, felépítésével, a belső enteriőrök kialakításával, nem mást, mint Kijev egykori főépítészét, aki élete során 18 templomot, 3 emlékművet, 27 közcélokat szolgáló épületet és lakóházak százait építette Kijevben. Volt, amiket maga tervezett, ill. amit "csak" kivitelezett, felépített, kijavított -- itt azt mondják, ha már 10 perce sétálsz a városban és még nem találkoztál Nyikolajev valamelyik házával, akkor nem Kijevben jársz. Nyikolajev szabad kezet kapott, meg nem kevés forrást -- pályája vége felé különböző korok és stílusok öszegzése lett a Mogilevcev villa.

Mogilevcev háza a Solkovicsnaja utcában a velencei reneszánsz paloták mintájára épült, 3 év alatt készült el, barna, hatalmas köveket utánzó homlokzat borítással, ezek alapján kapta megépülése után egyből a kijeviektől a "csokoládéház" becenevet. Szerintem a homlokzati fal kiképzése nemcsak csokoládé szeletekre emlékeztet, hanem van valami benne a faházak külsejéből is, egy fakereskedőhöz ez nagyon is illik. Már a homlokzat is tele van szimbolikus elemeket hordozó díszítésekkel, caduceusok, lótuszvirágok, levelek, fáklyák, Hermész - megannyi üzenet a látogatóknak.

A házon belül a földszinten voltak valaha az üzletember irodái, az emeleten helyezkednek el a fogadóhelyiségek, a legnagyobb közülük a fehér rokokó bálterem, hatalmas velencei tükörrel, angyalok, galambok, Isten bárányai, füzérek, virágok -- béke, szeretet, tisztaság, világosság és remény, mindez hófehérben előadva, a plafonon némi arannyal körítve. Itt tartották a koncerteket, bálokat, találkoztak a kor befolyásos emberei nagy dolgok intézésére - mindehhez hatalmas ablakok ontják a fényt.

Szomszédságában található az art nouveau-ban kivitelezett női szoba, gazdagon díszített, a plafonon virágok, lepkék és Mucha híres Sarah Bernhardt képének másolata. Sarah Bernhardt 2-szer is fellépett Kijevben, talán Mogilevcevvel is összefutott. A falakon ismét szimbolikus virágok, ezúttal a nőiességhez kapcsolódóan, az oroszok esetében a boldogságot megtestesítő pipacsok egyesülnek a hűséget üzenő nefelejcsekkel és a tisztaságot jelképező liliomokkal.

Innen léphetünk a reneszánsz ebédlőbe, szép kazettás plafonja geometrikus mintázatú, a falakon egykor málna színű selyemtapéta (ma festék), gyümölcsök és fafaragások mindenütt. A következő szoba egykoron japán stílusú volt, sajnos ez nem maradt fent és nem is tudták helyreállítani. A plafon ovális formája autentikus, de a minták már nem. Az épület ezen oldalán a szobákat a mór szoba köti össze, kék alapon fehér növényindák, geometrikus minták és az elmaradhatatlan kazettás plafon.

A fehér bálterem másik oldalán Mogilevcev dolgozószobája, Bizánc és az orosz népmesék keltek életre falain, madarak, pávák, virágok, növények, indák kavalkádja. Színvilágában a Szent Vlagyimir templom, vagy a Lavra-béli Refektórium - mert ezek is Nyikolajev munkái... Az ablakpárkány faragásai dacolva az eltelt 110 évvel és az épület hányattatásai ellenére szépen fennmaradtak. Mindjárt a dolgozó mellett a könyvtárszoba, valaha plafonig értek a könyvespolcok, Mogilevcev nagy könyvtárat tartott, sajnos a könyveknek (is) nyoma veszett. Az innen a lépcsőházba vezető utolsó helyiség, az egykori szivar-szoba belsejét egyáltalán nem tudták rekonstruálni.

Mogilevcev 1917-ben halt meg, nem élte meg háza pusztulását. Az I.VH befejezéseként Kijevben 14-szer változott a hatalom, visszavonuló csapatok, polgárháború, forradalom, függetlenségi kísérletek -- különböző rezsimek képviselői váltak a Csokoládéház lakóivá. Gyenyikinyisták, majd Szkoropadszkij belügyminisztere, később itt lakott egy ideig a bolsevik kormány 2 tagja, aztán lakásokat alakítottak ki, ide költözött az a Nyikolaj Makarenko történész, aki nem támogatta aláírásával a Mihajlovszkaja templom lebontását, amiért aztán az életével fizetett. Itt tartotta fent NKVD-s irodáit Kaganovics, a szivarszobából fürdőszobát csináltatott, az orosz és reneszánsz szobák falait feketére festette, fekete függönyt húzott az ablakokra. A II.VH után világoskék falakkal házasságkötő teremként üzemelt a Csokoládéház egészen a '80-as évekig. Akkori babona szerint, ha az ifjú pár egyszerre nézett a rokokó szoba tükrébe, a házasság tartósnak ígérkezett.

Aztán nagyon hosszú időre bezárt, többször belekezdtek felújításába, csakhát a pénz, vagyis hiánya és a válságok... Most az Orosz Szépművészeti Múzeum gyermekgalériája van benne. Látható a képeken, hogy milyen állapotok uralkodnak kívül és belül. Tavaly nyitották meg a nagyközönségnek, nagyon lassan haladnak, apránként újítják meg az egyes szobákat, kevés pénzből, saját erővel hozzák rendbe a falakat, volt olyan szoba, ahol 40 réteg alól kaparták elő az eredeti mintát. Másodszor jártam ott, nagy az akarat és a lelkesedés, történészek, művészettörténészek, restaurátorok a semmiből hozzák elő a valamikori csodaszép enteriőröket. Ukrajnában 12 milliárdos üzletember van, ez dollárban értendő, az első 100 leggazdagabb ukrán listájába a bekerülési, alsó küszöb 30 millió dollárnál kezdődik ----- és a mecénások merre vannak?

mi hová vezet?

2011-01-23T20:13:00.001+02:00

...

Boriszpoli repülőtér - update

2011-01-21T04:22:00.005+02:00

Bővebben írok még ma - Pestről...addig menjen itt 1 fénykép a boriszpoli repülőtér "B" terminálja indulási oldalának büféjéről...

Ooops, látom, tetszett a kép, mire Kijevből Pestre hazaértem, 4 comment is érkezett! Innen folytatnám mindjárt a válaszokkal, nem tudom mi a kapcsolat a whiskey és a többszöri magyar nyelvű jó étvágyat kívánság között. Erről talán csak annyit gondolok, h aki iszik, az meg is éhezik. Ezt Ukrajnában különösen jól tudják, mert ők nem isznak "katona" nélkül. Tudjátok, arra a "katonára" gondolok, amit gyerekként hamiként kis falatka képében kaptuk pl. a nagyitól. Az alkoholizálásról majd máskor beszéljünk, Ukrajnában többen profi szinten művelik, ha isznak, előtte az alkoholnak "megágyaznak", és miközben nem keveset isznak, folyamatosan esznek. Ez tényleg megér majd 1 részletesebb eszmefuttatást.

Visszatérve a Borispol (oroszul hívják így, ukrán neve Borispyl) repülőtér "B" terminál indulási oldalának büféjére -- ez zsír új, kb. 2 hete nyithatták meg, egyáltalán nem magyar konyha, hanem szokásos reptéri vegyes, kicsit ukrán, kicsit nemzetközi, meg picit szusizó. A képet egyébként múlt péntek reggel lőttem, egyrészt meglepett, h megnyílt 1 új büfé, másrészt a piros alapon nagybetűs magyar nyelvű jó étvágyat kívánság! Azon túlmenően, h nagyon örülök, ha magyar nyelvű, v. Magyarországgal kapcsolatos dolgokra találok külföldön, nem tudok különösebb magyar forgalomról Kijev boriszpoli repülőterén. Vagyunk néhányan akik a városban dolgozunk, magyar cégeknek, v. multiknak, de ilyesmi másutt is előfordul és nagyobb létszámmal. Kisebb transzfer forgalom van a reptéren, magyar utazók is szeretik az Aerosvit ukrán légitársaság thaiföldi és indiai járatait, ezekre itt lehet átszállni, a turisták kedvéért szoktam időnként a reptérrel foglalkozni.

A 2012. Euro futballbajnokság rendezése kapcsán felgyorsultak a felújítási munkálatok a repülőtéren. A városba vezető utat elterelték, annyi minden épül a környéken, parkolók, szállodák, kiszolgáló épületek. Első etápként a "B" terminált (amely a külföldről érkező forgalmat hozza és viszi) bővítették ki, a belső utasteret megnövelték, újabb "csápokat" és kapukat létesítettek, majd kiszélesítették a bejárati és kijárati utastereket, odakerült néhány üzletecske, meg büfé -- így az is, amit a képen láttok.

Új terminált nyitottak, az "F" nevűt, ahová ma már a másik ukrán légitársaság, az osztrák, francia, brit, holland, olasz, grúz, észt, finn, WizzAir és még jó pár kisebb légitársaságok járatai érkeznek és indulnak. Tágas, modern, a repülők a placcra érkeznek, ahonnan busszal hozzák be az utasokat, a terminál 5 perces sétával elérhető a többi terminálról.

A régi, "B" terminál szervezettségén is javítottak. Még ősszel bevezették az osztott, v. szelektált útlevél ellenőrzést az érkezésnél. 3 pult kategóriát alakítottak ki: ukrán állampolgároknak (Ukrainian citizens), vízummal rendelkező külföldiek (Visa) és vízummentes külföldiek (No Visa), értelemszerűen nekünk magyaroknak a "No Visa" sorok valamelyikébe kell beállnunk, mert annak ellenére, h újabb terminál nyílt és kicsit jobb a helyzet, nem olyan túlzsúfolt, mint volt -- azért sorbanállás még mindig van. Ha nincs nyitva "No Visa" útlevélellenőrző pont, azt tanácsolom, hogy az ukrán sorba álljunk be, mert az gyorsabban halad.

Indulásnál, ha ettünk valamit a "Jó étvágyat" feliratú büfében és túlestünk a check-in procedurán, a felső szinten haladunk tovább. A magyar és más országok gyakorlatához képest fordított módon közelítik meg a kérdést, először van biztonsági ellenőrzés, majd ezt követően útlevélvizsgálat. Új, személyeket átvilágító kapukat szereltek fel, amelyek kör alakú, mozgó üvegajtóval ellátott biztonsági ellenőrző pontok, az ember középre beáll feltartott karokkal, az ajtó körbeszalad és a biztonsági ellenőr kis képernyőjén képet kap arról, h mi mindent rejtegetünk testünkön. A biztonsági ellenőrzés után mehetünk az útlevélellenőrzéshez, ahol 2 kategória van: ukrán és külföldi polgároknak.

Ezt követően az utasváróba érünk, amely már most kibővített, de bizonyos részein még folyik a munka, ezek elzártak a halandóktól. 2 büfé van bent, innivalót venni OK, egyébként felejtős. Több kisebb duty-free üzlet is van, elég széles a választék, főleg női pipere-és illatszerből, vásárlás előtt meg kell győződni a termék áráról. Mellékelek 1 képet, kicsi furfang, az apró gyöngy-fülbevaló dobozán kívülről volt 1 ár, Eur 29, a pénztárnál a dobozka külső burkát lehúzták és alatta volt 1 másik ár, Eur 47. Ügyes...

A kijevi boriszpoli repülőtérnek 3 nyelvű web-oldala van, ennek címe: http://www.kbp.com.ua/

majdnem Muralissimo -- Kijev látképe a Tyimosenko marsal utca kazánháza falán

2011-01-15T08:52:00.004+02:00

Ez a falirajz nem a Muralissimo terméke, jó 4 évvel ezelőtt született, az egyik legjobb modern mural ma Kijevben. Kijev 3,5 milliós megapolisz, a történelmi városközpontot alvó-, v. lakónegyedek veszik körbe, magas házak erdején át széles sugárutak vezetnek a lakótelepekre és utak spriccelnek szét a hangyaboly házai között. A hatalmas lakónegyedekből metrójáratok, azon belül marsrutkák (iránytaxiként működő minibuszok, v. kisebb autóbuszok) viszik és ontják a népeket otthonukból a vmilyen megállóig, aztán vmelyik közösségi közlekedési eszközzel a munkahelyükre. Sokan autóznak, reggel és este világító folyam a munkábajárók vonulási útja a városon.

Az egyik ilyen viszonylag új lakónegyed Kijev északi részén, a Dnyeper jobb partján, a Podol felett Obolony kerület. 1975 óta fejlesztik, vannak különösen elegáns és szép részei a folyó partján, meg persze hanyagolhatóbbak is beljebb. Obolony területe kb. akkora, mint Budapest XVI-XVII-XVIII. kerületei együttvéve, csak másfélszer annyi lakossal. Obolonyban található a Tyimosenko marsal utca, amit Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko II.VH-s hadvezérről neveztek el, itt a wikin angolul lehet olvasni róla (klikk). Az utca 13A házszáma alatt magas épületek vesznek körbe nagyobb udvart, az épületet a scyscraper.com (klikk) is jegyzi.

Az itt lakók örömére és nagy szerencséjére Jurij Himics, ukrán festőművész él az egyik házban, aki az udvar kazánházának ronda falát gondolta feldobni Kijev panorámaképével. A helyiek és édesapja tiszteletére festette még 2006-ban ezt a 20 méteres képet. A kijevi dombokon megjelennek a város főbb nevezetességei, a Vidubickij kolostor, Szófia székesegyház, Szt.Mihály templom, Pecserszkaja Lavra, Haza-Anyácska emlékmű. Pár híd: a Dnyeper folyó feletti Gyalogos-híd, a Metró-híd, sellők és vizitündérek uszkálnak alattuk, felettük Kijev védőszentje, Mihály arkangyal őrködik. Látjuk a Parlament zászlós kupoláját, az orosz-ukrán barátság emlékmű ívelő szivárványát, Szt.András templomot, a Podolt Felsővárossal összekötő siklóvasutat, Majdant, Kijev főterét, Hmelnyickij lovasszobrát, kijevi villamost és persze az új lakótelepeket.

Az új lakónegyedekben megfestette mindenekelőtt a Tyimosenko marsal utca 13/A házát, hozzá a helyi folklór népeit, a ház előtt söprögető Alekszander Szemjonovics gondnok bácsival, a kutyát sétáltató úr, Vlagyimir Szkavronszkij szintén az udvarban lakó művész, az utcán babakocsit toló ifjú pár pedig maga a festő és felesége kislányukkal, a kerékpáros fiatalember arcában is saját magát rajzolta meg. És hogy kerül ide a Kijevenergo fehér szervízbusza? Hát övék a kazánház...

Még több képet nézegethettek a témában Vivien kijevi fotóblogján, a "Kijev dióhéjban" bejegyzésnél (klikk)!

majdnem Muralissimo -- a kijevi Gyermekklinika falfestményei

2011-01-11T07:54:00.007+02:00

Remélem nem unjátok még a falirajzos bejegyzéseket :).

Ez a Muralissimo valójában nem is annyira újdonság, hiszen olyan országban vagyunk, ahol a falirajzok készítésének komoly hagyományai vannak, évszázadok óta a pravoszláv templomok falait gazdagon díszítették, ezek a freskók komoly festők művészetét, keze nyomát dícsérik. Az elmúlt századokban a kijevi tehetős polgárok házainál nagy divat volt a belső tereket, helyiségeket különböző stílusban kialakítani, fali-és plafonfestményekkel díszíteni, és régen vidéken is a gazdagabb parasztok faházainak falait is színes falirajzokkal ékesítették.

Igazán kedvesek a kijevi "ОХМАТДЕТ" (a rövidítés a больница Охраны Материнства и Детства elnevezés után magyarul valahogy így hangzik: kórház az anyaság és gyermekévek védelméért), Ukrajna legnagyobb és talán legrégebbi gyermekklinikája faliképei. Ezek elkészítésére az összeget a kijevi Nemzetközi Nőklub adományozta, tavaly június elejére készültek a nemzetközi gyermeknap alkalmából. A kórház a Csornovol utcában található, 110 éve alapították, parkos környezetben állnak a régi és kevésbé új épületek. Itt megy az egyik legrégebbi épület utcafrontja:

gyógyszertár, szemész, gyermekkórház, sebész vicces-mesés képei.

A kórház egyik hátsó épülete mögötti apró játszótér kerítésének falára állatok kerültek, az épületek közötti egyik út napos fal mellett halad, és a ronda szürke árkád is kivirult.

pravoszláv karácsony

2011-01-06T23:27:00.015+02:00

A pravoszláv karácsonyról már írtam korábban, még 2008-ban, itt. Január 6-án volt szenteste, bár ez munkanap volt, délután azon kevesek, akik nem szabadságon voltak, siettek haza családjukhoz a közös vacsorára, majd utána az istentiszteletre. Érdekes módon itt nem áll le az élet szentestére, barátnőm Pestről hosszú hétvégére érkezett Kijevbe, vártam a repülőtéren és este vacsorázni mentünk kedvenc éttermembe, a Podolra. Az éttermek és szórakozóhelyek nyitva voltak, mondjuk csak kevés ajánlott közülük karácsonyi menűt.

A karácsonyi menű Ukrajnában 12 fogásos ételsor (a 12 apostol tiszteletére), ukrán hagyomány szerint feltétlenül böjti (hústalan), még akkor is, ha előtte nem tartották a 40 napos karácsonyi böjtöt. Vacsora közben uzvárt isznak, amely aszalt gyümölcsökből főzött, alkoholmentes, lehűtötten asztalra adott édes lé, enyhén füstös bukéval, mert errefelé a szilvát füstölőn aszalják. A nyitóétel csakis kutyja lehet (mézes, diós, mákos, mazsolás főtt gabonakása), majd előételnek saláták, hideg és meleg előételek, főfogás és pár levezető desszert. Valaki szörnyűlködve kérdezte, hogy is lehet 12 fogást végigenni? Menjen itt illusztrációként a Lipszkij Oszobnyák étterem karácsonyi menűsora:

mézes kutyja dióval és mákkal
dióval töltött padlizsán
aszaltszilvás céklasaláta
savanyított káposzta sós uborkával
tokhal kocsonya
zöldséges hal
meleg, zöldborsóval és zöldséggel töltött pirog
meleg, párolt káposztával töltött pirog
párolt káposzta édes paprikával
böjti, ukrán babos golubci (töltött káposzta -- itt már volt róla szó, karácsonykor nem hússal, hanem főtt rizzsel, gombával, főtt babbal töltik)
mandulával töltött aszalt szilva
mézes sült alma

Ugye nem is olyan vészes, ez eléggé kiegyensúlyozott hami-sor.

majdnem Muralissimo - AUT-2010 művészeti projekt

2011-01-05T20:55:00.003+02:00

Az a jó ebben a Muralissimo fesztiválban, h egymás után színesednek a lepusztult tűzfalak, ronda kerítésoldalak, a nemsokára megnyíló új gyorsvillamos pálya néhány megállójához vezető aluljárók falai, raktár-, trafó-v. fűtőházak szürke oldalai. Kitalálták a Muralissimot 2 évre, a futball-bajnokság kapcsán, ahány muralt, falirajzot láttam eddig, bizony egy sem volt kapcsolatos a labdarugással. Még csak érintőlegesen sem -- mondjuk ez nem annyira izgalmas, a lényeg a falirajzoknak adott tér, színkavalkádok, a graffitisoknak a közös alkotás öröme, szervezés, várakozás. Amellett, hogy a 2 támogató, Franciaország és Németország graffitiművészei is résztvesznek a 12 hely megrajzolásában, december vége felé helyben is pályázatot hírdettek 10 helyszín dekorálására, ez a munka tavasszal indul, ez további 10 újabb lokáció és műalkotás. Szemmel látható, ahogy a kész rajz húzza fel magával környezetét... nemcsak a tekintetet, szemet vonja oda, hanem mindjárt kicsi rend lesz, meg ilyenek...

Ez a falirajz az április óta tartó, kijevi Aut-2010, autizmusnak szentelt művészeti projekt Muralissimoval összekötött novemberi záróakkordjaként született, alkotói az ukrán Interesni Kazki csapat muralistái. A falirajz a Podolon található a Turovszkaja utcában. Szerintem igen jól sikerült a kompozíció, nagyon jók a színek.

havas légi fotó

2011-01-05T19:48:00.001+02:00

ezt leszálláskor lőttem, jó látvány a havas Kijev fentről is. Hideg, mínusz 8 fok, szikrázó napsütés - szeretem az ilyen téli napot, száraz hideg, jó levegő, semmi szmog, az erős nap miatt határozott, élénk, szép színek a városban. Közlekedni nagyon jól lehet, az ünnepekre a város lelassult, kevesen járnak az utakon, munka után még a közértben is hamar végeztem.
Holnap pravoszláv szenteste.

BUÉK - fényshow január 1-én a kijevi Majdan Nyezalezsnosztyin

2011-01-03T08:44:00.000+02:00

Az évvégi utcai össznépi szilveszteri buli Kijevben a szokásos szabadtéri koncert, jókedvű közös ivászat, tánc mellett kibővült egy 3D fényshow-val, amelyet a Majdanon álló Csajkovszkij nevét viselő Nemzeti Zeneakadémia épületén mutattak be. A konzervatórium építészeti elemeiből épült újra a zeneakadémia, hol az ukrán zászló színeit öltötte magára, hol búzamezővé változott, volt, h a Kijev jelképévé vált gesztenyelevelekbe öltözött, aztán harangjátékot játszott a Szófia székesegyház stilizált képével, megjelentek Kijev alapítói, a városi címerek, zászlók, ukrán népművészeti motívumok és persze a városvédő Szent Mihály arkangyal "kívánt" boldog új évet...

Kiev Muralissimo fesztivál - update2

2010-12-30T20:55:00.001+02:00

Ez a falirajz a kijevi városi fertőző betegségekre szakosodott gyermekklinika egyik épületére került, nemzetközi csapat közös munkája: az ukrán "Interesni Kazki" murális művészek teamje dolgozott együtt a német "ZonenKinder" kollégákkal. Mindkét csapat saját stílusát adta a mesetémához, azt remélik, hogy a színes kép javít a beteg gyermekek és szüleik hangulatán, pozitív kisugárzásával elősegíti a kis betegek gyógyulását. Bár a csapatoknak ez az első közös műve, annyira megkedvelték egymást, azt nyilatkozták, még biztosan lesz folytatás...

Kiev Muralissimo fesztivál - update

2010-12-30T06:45:00.002+02:00

Itt írtam korábban a Kijevben Muralissimo néven indított street-art fesztiválról, az elkövetkező néhány post-ban csatolok pár képet az elmúlt hónapok érdekes alkotásairól. Olivier 2Shy francia graffiti művész, aki évek óta Belgiumban él - az első meghívottak között dolgozhatott a belvárosi Gogolovszkaja utca egyik házának tűzfalán. Maga a ház rossz állapotú épület, több, mint 100 éves... igazán szüksége volt arra, h valami feldobja! A falikép M.C.Escher optikai illúzióit eleveníti fel, lehetetlen perspektíváit, sehová nem vezető lépcsőit ötvözi a mai computer játékok grafikai elemeivel. 2Shy 3 napon keresztül dolgozott folyamatosan, nappal, éjjel és esőben, spray-fújásos technikával - 80-90 doboz festék fogyott el.

A másik hatalmas "mural" a Zlatousztovszkaja utcában található, a szintén francia, Remed művésznév alatt dolgozó Guillaume Alby műve. Ez a kép 2 kijevi nevezetes látnivaló, a Haza-Anyácska és Kijev alapítói emlékműveinek harsány színekkel megvalósított újraértelmezése. A Kijev alapításáról szóló legenda Dnyeperen hajózó csónakjában itt-és-most Haza-Anyácska (родина Мать) trónol kardjával az egykori városalapító testvérbátyjak húga, Libigy képében. Az egybefonódó nap és hold az öröklétet jelképezik, a szem - a jövőt, a hullámokon úszó csónak pedig magát az életet... Remed 40 ballon színes és 15 l fehér festéket használt fel 4 napos munkája során.

mézeskalács házikó

2010-12-26T09:59:00.000+02:00

a gyerekek karácsonyi műve...

fényshow Harkov megyei központ épületén

2010-12-22T09:16:00.003+02:00

Harkovról, Ukrajna 2. legnagyobb városáról itt írtam. Harkovot 1651-3-ban alapították, a város napja augusztus 23 (felszabadulás napja a német megszállás alól). A harkov megyei állami központ épülete Európa egyik legnagyobb terén, a Szabadság téren áll, a szovjet klasszicizmus mintapéldánya, itt rendezték ezév nyár végén az alábbi fényshow-t a város fennállásának 357. évfordulója alkalmából:

Pesten is

2010-12-21T07:14:00.000+02:00

kijevi idő szerint ébredek...

elhavazott repülők

2010-12-20T07:34:00.003+02:00

Pénteken Kijevben leszakadt a hó, délutántól nyomta fáradhatatlanul, nedvesen és eltakarítatlanul, mire este fél 8-kor hazafelé vettem az irányt a város leállt, összetorlódott autók keleti dudálós kavalkádban araszoltak a hóban. A kijevi autósok elővették legbunkóbb formájukat, rendíthetetlen tülekedés alakította a sávokat az utakon, elakadt autók, leszakadt trolivezetékek borzolták az időjárás mellett a közlekedők idegeit. Ilyenkor minden egyes cm-ért küzdelem folyik, arrogáns autósok a legkisebb résekbe is befurakodnak, végképp megölve a minimális haladás esélyeit. A kialakult sorok figyelmen kívül hagyják a közlekedési lámpákat, az útkereszteződésekbe szemérmetlen kíméletlenséggel behajtók gátlástalanul blokkolják az átmenő forgalmat. Kollektív betartás, "ha nekem nem megy, álljon a másik is" elv rendez - 2 órát tartott a 15 perces út.

Esti magányomban a laptop előtt az fb-n biztatgattam a havazás miatt törölt járatok okán Európa különböző pontjain ragadt ösmerőseimet, Amszterdam, Bukarest, Velence, Brüsszel - ez a mai technika, valahonnan a világból éterbe kiáltod a helyzeted, v. bánatod, perceken belül együttérző válaszok formálnak virtuális társaságot, komoly és vicces tanácsok oltják a tehetetlen utazó bosszúságát.

Ekkor még nem gondoltam, h néhány óra múlva hasonló sorsra jutok magam is, szombat délelőtt békésen megnéztem a Majdan Nyezalezsnosztyin a fenyőfát, péntek délután gyújtotta meg égőit Janukovics elnök, rövid tüzijáték keretében. Az idei karácsonyfa közepesen ronda, a szponzor is tavalyi, akkor sem volt szebb, lila színekben játszott - ezért felesleges volt a többszöri beharangozó. Kijevben szombaton már nem havazott, hideg volt, hazasétáltam, otthon megnéztem a neten mi újság Ferihegyen és Boriszpolon. Baljós jelek, reggeltől növekvő számú késedelmesen induló járatok - kora délutánra, mikor kiléptem a lakásból, a Pestről Kijevbe tartó repülőnél már 25 perces az előrejelzett késés. Útközben ért a telefon, L. szólt, h a késés már 1 órás, így ráérősen megálltunk egy közértnél, pár dobozka kaviárt vettem még. Mire Boriszpolra értem, Ferihegyet lezárták, a kijevi gép el sem indult. Jól jött a megkésett ebéd és a tea, utána a várakozás véget-nem-érőnek tűnő órái, kint ültünk, majd bent, itt a boriszpoli utas nem sok mindent tehet, váróterem, 3 kisebb duty-free azonos kínálattal, 2 apró bár szedvicsekkel, innivalókkal. A repülőtéren nem voltak sokan, láthatóan a gyerekek jobban bírták energiával és idegekkel a várakozást a felnőtteknél. 5 órás késéssel elindultunk és megérkeztünk, elcsigázva, de végre itthon...

"neves" villák és házak Kijevben: a "macskás" ház

2010-12-17T07:04:00.002+02:00

Babus ittjártakor véletlenül bukkantunk erre a házra. Mivel előző nap Podolon, az Olivjében, ahol ebédeltünk, elfogyott a creme-brulee, :(, gondoltam 1 kicsi francia étteremben majd bepótoljuk. Igy jutottunk a Gogolszkaja utcába, (zárójelben jegyzem megy, h az éttermet az válassza, aki palacsinta-rajongó, mert egyébiránt felejtős és brulee sem volt), hanem a mellette lévő ház igen érdekes.

Ez a ház is jó példája a kijevi aranykornak, a 19.sz. vége, 20.sz. elejéről, amikor a tulajdonosok építkezési lázban többemeletes házaikat véletlenszerű kaotikus rendben építtették Kijevben, a városközpontban, annak akkori határain, vagy lent a Podolban, egymás után számos kőház nőtt ki, egyébként pedig még mindig a faházak uralták a terepet. A felépült bankok, irodák, szállodák, bérházak karaktere, stílusa, anyaga, homlokzatainak színe meglehetősen különbözött és a tulajdonos (építtető) a társadalomban elfoglalt helye, ízlése és pénztárcája függvényében alakult.

A kijevi épületeken keverednek a klasszikus, gótikus, romantikus, bizánci, reneszánsz elemek, a "kitűnés" vágyától vezéreltetve a házak színes homlokzatait gazdagon díszítették, szobrokkal, domborművekkel csinosították, az épületeken keretezett ablakok, különleges erkélyek, balkonok, sok-sok kovácsoltvas, körbefutó konzolok, szegők, stukkók, rozetták, stb. változatos világa jelent meg.

A "macskás ház" egyszerű bérháznak épült, asszimetrikus homlokzattal, szép kis stílus-egyveleg: alapvetően modern keveredik neogótikus és neoromantikus elemekkel, kicsi középkor, 1 csepp orosz klasszicizmus és a homlokzaton rengeteg dekoráció: sok fantasztikus szörny, állatok, misztikus darabok, no meg a macskák! A második szinten körbefutó baglyok a bölcsességet szimbolizálják, a macskák pedig rossz szellemektől védenek meg.

még mindig Pejzazsnaja

2010-12-14T20:52:00.000+02:00

1 kép a kisebbik játszótér mögötti falfreskóról:

Welcome to Ukraine

2010-12-14T02:23:00.000+02:00

ezt a szép promót találtam Ukrajnáról:

"neves" villák és házak Kijevben - "Síró Özvegy"

2010-12-10T07:15:00.001+02:00

Kijevben számos érdekes és különleges villa található, "neves"-ek, mert mindegyiknek régóta meghonosodott neve van és nevezetesek, különleges megjelenésük, stílusuk miatt. Természetesen történetek és legendák kapcsolódnak hozzájuk. Kettőről már volt szó korábban, az egyik az "Állatos Ház" (Gorogyeckij háza) a Bankovszkaja utcában, a másik az András lejtőn Oroszlánszívű Richárd vára. A "Síró özvegy" háza a Luteranszkajan található, pár lépésnyire Gorogyeckij villától.

A ház különlegessége a főhomlokzat tetején látható lapos dombormű, szép, szomorú női arc, medúzával keretezve. Esős időben arcán végigcsordulnak a könnyek - innen a név - síró özvegy. Azt mondják, hogy a tetőn a relief felett kis gyűjtőtartály található, ahonnan a felgyülemlett csapadék az arcra folyik. A ház 2 homlokzatát labradorit, szürke gránit és műkő borítja, az oldalsó falakat tégla és kerámia fedi, szép, geometrikus mintázatú, szürke kerítés futja körbe és hasonló vaskapu zárja le.

Ezt a házat is az "aranykorban", a 20.sz. elején, 1907-ben építették egy poltavai kereskedő, Szergej Arsavin megrendelésére, monogramja betűi összeölelkeznek az épület jobb oldali erkélye fölött (СА). A kor egyik népszerű építésze, Eduard Bradtman, modern stílusban készítette a villát, egyébként ő tervezte a lenti kis téren álló színházat (Ukrán Dráma - Ivan Franko) is. A kereskedőnek nem kevés pénzébe került a házacska, miután elkészült, a költségek fedezése miatt ki kellett adnia az épület 1ső emeletét adósságai törlesztésére. A villához kapcsolódó egyik monda szerint gazdag ember özvegye építtette volna férje emlékére. Másik történet a despota férj mellett boldogtalan szerelemben élő feleségről szól... ezek kis színesek, valójában maga a kereskedő élt itt feleségével és 4 gyermekével a földszinti részben egészen 1913-ig. Akkor a villa egy kijevi kereskedőhoz került, 1918-ban államosították, a párt külföldi szekciója használta egy darabig, laktak itt politikusok (pl. Ny. Podgornij), ma is állami célokat szolgál, vendégház, delegációk, küldöttségek szállnak meg benne.

friss házasok a Pejzazsnajan

2010-12-06T16:32:00.002+02:00

Hétvégenként Kijevben rengeteg friss házassal találkozhat az ember, mennyasszony-vőlegény, csicsás autó, esetleg tetején egymásba fonódó karikagyűrűk, a rendszámtábla helyén állhatnak a házasok keresztnevei, mögöttük a násznép, az őket jelölő autók rendszámtáblái is beszédesek, pl. "a vőlegény barátai", velük pedig az italok, pezsgő, vodka, konyak. Körbejárják Kijev nevezetes és kultikus helyeit, emlékműveit, a fényképész instrukciója szerint beállnak -- és ez így megy. A Pejzazsnaja is kedvelt hely fotózásra, íme 1 igazi debil beállítás, a megbilincselt férjet vezeti az ő drágája. Minden szempontból brrrr...

mindenféle

2010-12-06T16:21:00.000+02:00

L. szólt, h ne hanyagoljam a blogot, az előző bejegyzésekhez nem tudtam képeket feltenni (elhagytam a fényképezőgép usb-kábelét, ma itthon a fiam megmutatta, h van egyszerűbb megoldás is, sd-card, hah!, az ember benyomja a laptopba és már látja is... minden nap tanulok :)). 1 lvovi kép, Lvov kapcsán kellene írnom arról a tematikus kocsmáról, ahol este vacsoráztunk -- Krijivka a neve, ami annyit tesz, h búvóhely, utalva Banderára és az ő földalatti mozgalmára. Ez azért 1 hosszabb lélegzetű téma, mert bár a hely tényleg nem semmi, Bandera személyét nem lehet csak úgy, egyszerűen letudni, -- szóval erről kicsit később, ha jobban összeszedtem magam.

1 kép a kijevi lakás adventi díszéről. A hétvégét egyébként lányommal töltöttem Kijevben, voltunk múzeumban (Történelmi Kincstár), Felső Lavra Gazdasági kapuja fölött lévő Mindenszentek templomban, utána elmentünk a Pejzázsnájára. A Pejzázsnáján elkészült a játszótérnek az a sarka, amelyet Kosztya és barátai az "Alice Csodaországban" mesének szenteltek, igen jól sikerült, macska-kilátó, óriás-csésze, Nyuszi csúszdákkal megtűzdelve. Finomakat ebédeltünk, megnéztük az Operában a Sevillai borbélyt, kicsit shoppingoltunk - szuper 2 nap.

Jártunkban-keltünkben láttuk a Majdan-on a ronda felállított fém-fenyővázat és az ott várakozó, fenyőkkel megrakott teherautókat. Körbekerítették ezt a részt, valahogy korán idekerültek a fenyő-cuccok, mert jó alkalom volt arra, h az új adó-kódex ellen tüntetőket, akik a Majdan függetlenségi emlékműve mellett sátoroztak, gyorsan-gyorsan kipenderítsék, h átadják a teret az ünnepre készülődőknek. A fenyő kapcsán a ma reggeli újságban azt olvastam, h egy frászt lesz szovjet-swarowski-ukrán-népi egyveleg (pedig ez elég ütős lett volna...) -- a karácsonyfa díszítését kifejezetten ukrán nemzeti és népi témának szentelik az idén.

"Akkor 1 darabig

2010-12-05T01:08:00.005+02:00

nem repülünk, amíg ilyen idő van" - mondta ki kollégám hangosan, mit valamennyien gondoltunk, mikor végre Lvovból jőve leszálltunk Kijevben.

2 napra mentünk múlt héten Lvovba dolgozni, mindjárt az 1ső nap délutánjától szakadt a hó, hol sűrűn, hol csendesen. Éjfélre fehér paplanként borította a várost, a feltámadt szél porként hordta a háztetőkről, körbetekerte a járdákon, betemetve a felfagyott jeget. Óvatos tipegés és megfontolt talaj-keresés minden lépés előtt. A hideg, ha a napot az irodában töltöd, nem annyira zavaró, különösen úgy, h a 2dik napra megenyhült, a mínusz 12 egyből 0-ra kúszott fel, a havazást szitáló esőzés váltotta. Mire estefelé a repülőtérre értünk, majdnem egybefüggő vékonyabb jégpálya volt az utakon.

Sima check-in, beszállítás, várakozás a gépen. Jégtelenítés egyik oldalon, majd a másikon, a gép tetején. A szokásos indulás előtti pantomim-és bábjáték a steward-tól, csend, várakozás, majd 20 méter előre és megállás. Fél óra elteltével kiszállítottak bennünket a jeges felszállópálya miatt, a repülőtér '50-es évekbéli épületébe bezártak és innentől semmi tájékoztatás, se ki, se be, csak várakozás. Több, mint 1 óra várakozás után néhány utas elvesztette türelmét, szerette volna tudni, mi is várható. A hangos szócsata után kevés idővel megjelent 1 gyévuska és szó szerint az alábbiakat mondta: "Most érkezik 1 gép, és ha sikeresen leszáll, gépük parancsnoka úgy dönthet, h felszállnak." Kétségkívül praktikus megközelítés, a közlemény az utasokat felturbózta, mindenki az ablakokhoz tódult, h a landolást megnézze. És lőn, a gép simán leszállt.

Újabb kis idő elteltével másik gyévuska érkezett. Azt hittem az előbbi bizarr bejelentést nem lehet felülmúlni, ebben az esetben volt másik... A gyévuska azt mondta, h "itt a busz, aki akar felszállhat a gépre és elrepülhet". Erre aztán a népek felkapták fejüket, hooogyan? Tanakodás, vajon ez mit jelent, de az ajtó nyitva, szemben az autóbusz, többen elindultak. Már a buszig eljutni próbatétel, a jég semmit nem engedett, még oda sem értünk, mikor fejünk felett elhúzott 1 gép. Ez igazi jel, mondhatom tesztelés! Rövidre fogom: 2 utas kivételével mindeki visszaszállt, ez azt jelentette, h a slozi előtti pótszék felszabadult...

Megint jégtelenítés és várakozás, majd szokatlan dolog: a kapitány kijött, kinyitotta a gép már bezárt ajtaját, kiszállt, körülnézett odalent, aztán visszajött, majd pár perc múlva óvatos kanyarodással végigmentünk a felszállópályán, a végén megfordultunk, nekiszaladtunk és felemelkedtünk. Síri csendben ültünk valamennyien, az esőfelhők miatt jó darabig alacsonyan repültünk, később emelkedtünk a magasba. Útközben 2 szer kerültünk turbulenciába, a 2dik alkalmával kiszabadult egy bőrönd és a pilótafülke ajtaja előtt landolt, eltorlaszolva annak ajtaját. A steward megállás és szemrebbenés nélkül szolgálta fel a szendvicseket, töltögette a bort az utasok poharába. 2-szer ment friss üvegért, nos, ezúttal nem volt elég tartalék, a kisgép utolsó 3 sorának már nem jutott bor...

A kijevi landoláskor közös felszabadult extázisban tapsoltunk, végül is simán megérkeztünk.
(a képeket utólag töltöttem le ide a telefonomról)

kijevi karácsonyi készülődés

2010-12-04T09:20:00.000+02:00

Kijevben később van karácsony, január 6-án, így az adventi időszak is 2 hetes eltolódással kezdődik. November 28-án, a mi 1ső adventi vasárnapunkon indult a pravoszlávok 40 napos karácsonyi böjtje, a testi-lelki felkészülés időszaka Krisztus születésének méltó megünneplésére. A light verzió szerint tilos a hús-evés, alkoholizálás, a hal megengedett és ünnepnapokon lehet borozni is. Az ortodox, szigorúbb szabályok alapján a hét 3 napján elvárt a szárazevés, napi egyszeri étkezés formájában, 2 nap lehet főtt ételt enni, a böjti időszak ünnepnapjain (Mária mennybemenetele, szentek napjai, vasárnapok) lehet halat, bort és olajat fogyasztani. A böjtöt errefelé komolyan veszik és gyakorolják, éttermekben, munkahelyi ebédlőkben is feltétlenül kínálnak böjti fogásokat ebben az időszakban.

Kijevben december 15-e táján felállítják a Majdan Nyezalezsnosztyin (Függetlenség tere) a karácsonyfát, ez fémvázon, több, 1600-2000 db fenyőből felépített kúp alakú karácsonyfa, amelyet minden évben más motívumokkal díszítenek és világítanak meg. A díszítést általában a szponzor határozta meg, volt év, amikor kék-piros, és volt, amikor lila színek domináltak, de mindig feltétlenül megjelenik az elkövetkező év kínai horoszkóp szerinti jegye, tavaly tigris, idén pedig nyúl lesz. Szent Miklós (Mikulás) napján, december 19-én ünnepélyesen fénybe borul az ország karácsonyfája, ezt a ceremóniát általában maga a köztársasági elnök celebrálja kicsi felhajtással.

Az idei fenyőfa abban fog különbözni az előző pár év karácsonyfáitól, h a díszítést nagyjából az állam állja - annak ellenére, h a büdzsé üres. Izgalmas kombináció elé nézünk: a fenyőfára idén az egykori Szovjetunió tipikus fenyődíszei, színes, csillogó üveggömbök, kartonból készült függők kerülnek az '50-es évek stílusában, valamint Swarowski kövek, ha találnak befektetőket a karácsonyfa projekthez. A 2011-es évet szimbolizáló nyúl-díszek mellett ukrán népi motívumokkal díszített kellékek is lesznek a karácsonyfán, terv szerint mintegy 80 ornamentikát használnak majd. Takarékossági megfontolások miatt Kijevben idén a álló karácsonyfánk lesz, nem forog majd körbe.

Cserkasszi

2010-11-21T14:07:00.006+02:00

város, amely nevét orosz elnevezése után írtam 2 sz-szel, ukránul 1-gyel lenne - Черкассы, Черкаси - a Dnyeper folyó partján fekszik Ukrajna közepén, a Kremencsugi víztároló mellett. Cserkasszi a vele azonos nevű Cserkasszi megye központja, ez Ukrajna "legfiatalabb" megyéje, 1954-ben alakították ki. Kijevből az autóút a Dnyeper bal partján vezet, kora reggel átkelünk a hídon, jobb partról balra, leteperünk 180 km-t délkeletre, majd át a víztározó felett húzódó hosszú gáton, jobbra vasúti sínpár és kétoldalt a Dnyeper, a víztároló, valóságos tenger! Enyhe köd ül a folyó felett odaértünkkor és sötét lett, mire másnap munka után öreg estekor visszaindultunk - röviden, jó lenne majd egyszer látni a nagy vizet, persze nyáron, horgászokkal, halászokkal, vitorlásokkal.

Cserkasszi nyáron a vízzel együtt érdekes, egyébként provinciális városka, olyan nagyon aztán nincs mit csinálni. A városba beérve az ember egyből a Dicsőség Dombjánál találja magát, ezen áll Haza-Anyácska, szokásos szovjet emlékmű a Nagy Honvédő Háború áldozatainak emlékére, az itteni kezében öröktűz. Érdekes és szomorkás ez az egész helyzet és történet, így, ahogy van.

Cserkasszi helyén már a szkíták idejében éltek, több kurgán fennmaradt, a Kijevi Rusz alatt pedig védelmi feladatokat látott el. A település fennállása során többször megsemmisült és épült újra, felsorolni is sok, ki mindenki járt errefelé: mongol-tatárok, török-tatárok, litván fejedelemség, Rzcespospolita, itt éltek, innen indultak harcba a szabad kozákok, orosz birodalom, szovjet-orosz polgárháború, amikor 3-szor is gazdát cserélt, a II.VH idején pedig mellette zajlott a Korszuny-Sevcsenkovszkij hadművelet... A legrégebb fennmaradt épületek 19.sz.-iak, a 19.sz. elején bízta meg a cár egyik udvari tervezőjét, a skót származású William Hastie-t (errefelé Вильям Гесте, vagy apai-neves megszólításban Vaszilij Ivanovics -- jó, mi?), hogy tervezze meg Cserkasszit, ő pedig négyzethálós várostervet készített - így ma elég nehéz nem egyenes utcát találni a városban.

A Dicsőség Dombját korábban Várhegynek nevezték, a domb mellett állt a fából és földből épült kicsi erődítmény, semmi nem maradt meg belőle. A dombon a 17.sz-ban épült a Szentháromság templom, az idegenvezető mutatja az egykori képét, majd azt a fényképét, hogy nézett ki megfosztva tornyaitól és kupoláitól, amikor sportcsarnokként funkcionált. 1961-ben ezt a maradék hosszúkás épületet is lebontották és létrehozták az emlékművet a parkkal. Értem én, de miért itt?

Nemcsak Kijevben, Cserkassziban is van Krescsatyik, a várost átszelő főutcával párhuzamos, a parktól egyenest oda vezet az utca. Itt áll az egyik egykori zsinagóga, - hallom, valaha 11 volt a városban - ez ma lakóház, ilyet sem láttam még. Pravoszlávok, óhitűek, zsidók, katolikusok - sokfélék voltak a népek, de jól megfértek együtt, anno. Az egykori zsinagógával szemben áll a mostani Szentháromság templom (kép fent), egy régen itt élt idős néni adta át házát a telekkel a templom megépítésére.

A Krescsatyikon maradt fent néhány szép régi ház, az egyikben, a Cibulszki testvérek házában lakott vendégségben Sevcsenko, most az épületben található múzeuma. A következő kereszteződés sarkán áll a neogótikus stílusú egykori Szlavjanszkaja szálloda épülete, jellegzetes épület, kicsit a város jelképévé vált, szovjet időkben borítékokon is kinyomtatták. Megnézem az utcában az első cserkasszi bank épületét - Gorogyeckij tervezte és építette - mára jócskán nyomott hagyott rajta az idő és az avatatlan kezek, amikor mindenféle célra próbálták hasznosítani.

A városközpontban láttam még pár sztálini épületet, hruscsovkákat, sok földszintes, apró házat, meg a '70-es évek csempézett lakóházait, van 1 toronyház, NDK-s mesterek építették, szovjet időkben jugoszláv építők is dolgoztak a városban. Ezekből álljon itt a megyeháza, szerintem ez valami típusterv lehetett, vagy csak részletek köszönnek vissza, többfelé láttam már hasonlót. Cserkasszi főterén áll, a téren jobb oldalon volt egykor a Lenin-szobor, ezt 2008-ban lebontották.

Cserkassziban található Ukrajna legnagyobb temploma, a Szent Mihály székesegyház, ez is új épület, 1994-2002 között épült, kizárólag a hívők adományából. Az aranykupolákra valót Kijev polgármestere ajándékozta. Gyönyörű épület, bizánci stílusban, hatalmas, egyszerre 12,000 ember tud benne imádkozni. Belseje is szépen díszített, szerencsére nem az új vonulat, hanem klasszikus stílusúak a freskók. A templom mellett ma még apró fatoronyban harangoznak, de mögötte már épül a harangtorony. Döbbenve nézem méreteit, OK, nagy templomhoz nagy harangot, de ekkorát? Kísérőim kicsit zavartan magyarázzák, Ukrajna legnagyobb harangtornya épül itt, teteján panoráma kilátóval, meg talán egyéb célokra is használják majd, könyvtár, vagy ilyesmi. A templom mögötti kápolna és szobor a megölt papok és szerzetesek emlékét örökíti meg. A templom előtti nagy parkban áll a cserkasszi metropolita épülete, ez sem kicsi - látszik, megbecsülik a hívők...

Mielőtt ismeretlen, új helyre utazom, tájékozódom a neten, hogy be tudjam lőni a hely történelmét, szerepét, gazdaságát, és persze a főbb látnivalókat - szerintem ez megkönnyíti az ottlétet, a kommunikációt a helyiekkel, és tudjuk, nekem történelmi és irodalmi dolgok amúgy is izgalmasak. Sikerült a kollégákat meglepni azzal, hogy szeretném látni Suhov víztornyát, a helybéliek azt sem tudták miről beszélek, még az az egyszerű gondolat is feltámadt bennük, hogy netán összekeverem Cserkasszit más várossal... No comment. Suhov hiperboloid víztornya, amelyik az egyik első, vagy legrégebbi fennmaradt ilyen darab nem Ukrajnában, hanem a világon (!), a helyi csatorna-és vízművek területén áll, sajnos kerítésen kívülről látható. Örülök, hogy összejött, meg ez a csatornás-vizes szakiknak állított szobor is aranyos volt, overall, amit ősszel Cserkassziból lehetett - kihoztam.

fák és szobrok - megvédjük a gyerekkort

2010-11-21T06:59:00.001+02:00

ez a neve a szobornak a Rejterszkajan, a visszavágott fa elég rossz állapotú, ezért kissé a kidolgozás is elnagyoltabb, a mélyebb hosszanti repedésekkel nem sokat lehetett kezdeni. L. itt a környéken dolgozott, annak idején munkába menet napokon keresztül látta, hogyan munkálja meg helyben a mester szerszámaival a fát. Több ok miatt is tetszik a szobor, ez a belvárosi utca elég beépített, kijevi viszonyokhoz képest kevés a fa, kisebb a tér, Kosztya úgy "hasznosította" a fa-torzót, ahogy az ott állt, sehol 1 szög, betoldás, vagy más segédanyag -- az adottságokhoz jól alkalmazkodott.

fotók

2010-11-18T04:37:00.000+02:00

nézzétek, lássátok, gyönyörködjetek!
Újabb felvételekkel gyarapodott Vivien kijevi albuma itt -- mesterien elkapott pillanatok, csodás szögek és fények a kijevi novemberi tavaszból:

http://www.flickr.com/photos/farkasvivien/

Az Aranykapu

2010-11-14T22:40:00.000+02:00

egyike azon ritka építményeknek Kijevben, amely a Kijevi Rusz idejéből maradt fent. A Kijevi Rusz fénykorát Vlagyimir és fia Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelmek uralkodása idején élte, a fejedelemség központja Kijev volt. Mindkét uralkodó rengeteget tett a város fejlődéséért és annak megvédéséért. Bölcs Jaroszláv korára Kijev területe a Vlagyimiri időkhöz képest megháromszorozódott, nagy középkori kézműves, kereskedelmi és kulturális központtá vált. Területe elérte a 350 ha-t, az óvárosi részen állt a a Vlagyimir által építtetett Gyeszjatyinnaja templom, a kibővített, Jaroszlavi Kijevben a Szent Szófia székesegyház, körülötte monostorok, hercegi paloták, és rengeteg lakóház.

A várost védelmi célra emelt, facölöpökkel megerősített földsánc-fal vette körül. Ez a falrendszer a mai Kijev belvárosában húzódott, a Lvov tértől (itt állt a Lvov Kapu) végig a Jaroszlavov Val utcán az Aranykapuig, innen a Majdanig, ahol a Ljadszkije kapu állt, ahonnan a "fal" felkanyarodott a Mihajlovszkaja térig.

Az Aranykapu építésének idejét 1037 körülre teszik. Megépült a várost körülvevő védelmi rendszer és annak kapui, a falakon belül a Szófia templom és ezzel egyidőben a kapu árkádja felett, az Aranykapu tetejére emelték az aranykupolájú Blagovescsenszkoje (Angyali üdvözlet) kistemplomot. Az Aranykapu nevét valószínűleg a templom aranykupolájáról kapta. A kapu volt a város főbejárata, fejedelmek, vezérek, külföldi követek feltétlenül itt lovagoltak, hajtottak be. Nemcsak parádés célokra használták, kereskedelmi útvonal is volt, a városba szánt termékek, áruk egy része a kapun át jött be, ezekre vámot vetettek ki. Csaták folytak érte, győzedelmes és vesztes csapatok vonultak át alatta. Számos fennmaradt középkori dokumentum ír róla, Nyesztor, Ilarion, Hipatiusz krónikái, templom-alapító okiratok, stb.

A Kijevi Rusznak az 1240-es tatárjárás vetett véget, a tatárok Kijevet a Ljadszkije kapun keresztül foglalták el, nagy rombolást végeztek, a várost felégették, a túlélők rabsorba kerültek, eladták őket. A tatárjárást követően majd 200 évig nem hallani az Aranykapuról, a 15.sz.-ban jelentek meg ismét leírások róla, utazók, követek, diplomaták és a monostorok beszámolóiban. 1648-ban az Aranykapunál fogadták a lelkes kijeviek az ukrán függetlenségért harcoló, győzedelmes csatából hazatérő Hmelnyickijt. 3 évvel később Radzivil, lengyel-litván fejedelem vonult be Kijevbe, az ő udvarában és kíséretében dolgozott Van Westerveld holland festő, aki számos képet rajzolt Kijevről, az Aranykapuról is - a képek jóval később jó szolgálatot tettek a helyreállítási munkák során. A rajzokon látszik, hogy 1651-re az Aranykapu már félig romos állapotba került, ennek ellenére a 18. sz. közepéig Kijev "főbejárataként" szolgált. 1654-ben Ukrajna Oroszországhoz csatlakozását követően az Aranykapun lovagolt be ünnepélyesen az orosz küldöttség. A 17.sz végén, 18. sz. elején az Aranykapu mellett a védőrendszer megerősítéseként földbástyákat emeltek. A 18. sz. közepére az Aranykaput földdel betemették és mellette másik nagykaput építettek.

Ahogy az máskor és máshol is előfordult, a régi építmény feledésbe merült, 100 éves álmából 1832-re ébredt fel, amikor egy lelkes régész, Lohvickij feltárta maradványait, megtisztította a megmaradt átjárót, a romokat igyekezett helyrehozni és konzerválni. A megmaradt falakat vaskorláttal körbekerítették, de magasabb elhelyezkedése miatt továbbiakban is ki volt téve az időjárás viszontagságainak, ami többeket aggasztott.

A 20.sz. 2. felében komolyan kezdtek foglalkozni az Aranykapu megóvásával. Régészek, történészek, építészek elemezték állapotát, több rekonstrukciós terv és rajzok született, vajon milyen lehetett Bölcs Jaroszláv idejében az Aranykapu, hogyan lehetne a legjobban megőrízni a régi építményt, egyszersmint megmutatni egykori formáját. Kijev város fennállásának 1500. évfordulójára, 1982-re a kőfalak köré és fölé pavilont építettek, amely a Jaroszlavi Aranykapu formáját és megjelenését próbálja visszaadni a látogatóknak. Az épületben ma múzeum található, a megmaradt falakat körbe lehet járni, kétnyelvű audio információ segíti a korabeli történelem és mai viszonyok megértését.

Az Aranykapu Kijev egyik legfontosabb jelképe és látnivalója, majd 1000 éves fennállása mai időkben különösen az erő, a túlélés, stabilitás, hagyománytisztelés jele. (a grafikákat Viszockij könyvéből, erről az oldalról vettem.)

a Kijevi Nagy Kapu

2010-11-12T06:53:00.002+02:00

A mostani bejegyzést csak kedvcsinálónak szánom majd a következőhöz, amikor a kijevi Aranykapuról szeretnék írni. Muszorgszkij "Egy kiállítás képei" műve közeli barátja, Viktor Hartman halála utáni kiállítására született 1874-ben. Ennek zárórészét. a "Kijevi Nagy Kapu" darabot, Hartman azonos c. képe ihlette. Maga az akvarell egy díszes városkapu terve Kijev számára, pályamű "Hősök kapuja" néven, sosem került megvalósításra. A pompás zene révén a kép halhatatlanná vált, csakúgy, mint Muszorgszkij műve, ami eredetileg zongoradarab, zenekarra Ravel hangszerelte, majd 100 évvel később progresszív rockereket is megérintett: Emerson, Lake & Palmer is feldolgozta.

Itt megy zongorán Jevgenyij Kiszin fantasztikus játékával:

a Londoni Filharmonikusok előadásában:

és ELP interpretációja:

amikor

2010-11-08T20:24:00.003+02:00

vezetek itt a városban, gyakran tűnik úgy, h csak én haladok a kijelölt, felfestett sávban. Lehet, h vmit rosszul csinálok..

Zaporozsje

2010-11-07T21:41:00.001+02:00

a 3. legnagyobb ipari központ Ukrajnában, nagyon érdekes hely és persze a munka előtti kora reggeli 1,5 óra csak arra volt elegendő, h a feltárulkozó látnivalókba belekóstoljak. Őszintén, Zaporozsjéról egészen más kép élt bennem, ismét 1 kellemes meglepetés.

Zaporozsje a Dnyeper partján fekszik, Dnyepropetrovszk felől a városba behajtva az ember átkél a folyón, mindjárt a Dnyeper erőmű felett kapkodja fejét, ahogy a patkó alakú hosszú és széles gáton végiggurul, balra rácsodálkozik a hatalmas víztározóra, az út melletti rozsdásodásnak indult vashalmazra, vastag korlátok, alatta lehet, h turbinák, magas vízállás az egyik oldalon és lapos folyó a másikon. Gigantikus mű, egyszerre kelt félelmet, tekintélyt és csodát, mi mindenre képes az ember! Másnap reggel megtudom, hogy ez a GOELRO egyik 1ső darabja, megépülése előtt a folyó nem volt hajózható Dnyepropetrovszk és Zaporozsje között, mert ez a szakasz tele van zúgókkal és zuhogókkal, mind a 37 m-rel felduzzasztott vízszint alatt maradt. A Dnyeprogesz (ДнепроГЭС) építését valamikor a '20-as években hagyták jóvá, a vizierőmű 1927-32 között épült, évtizedekkel később, a II.VH után 2 további résszel bővítették. Belegondolva, h akkoriban az emberek milyen nehéz körülmények és kezdetleges technikával dolgoztak - az erőmű megépítése áldozatokat követelő igazi hőstett.

Az erőműnek köszönhetően vált Zaporozsje iparvárossá, az elmaradott régi falvak és a melléjük telepített új helyiségek nőttek össze, a 20 ezres helyből 800 ezres város lett. Az olcsó energiára és az idevándorolt munkaerőre honosodott meg a vaskohászat, vas-és acélöntvény gyártás, (Zaporozssztal, Dnyeprosztal), színesfémkohászat, alumíniumipar, mezőgazdasági gépgyártás (szovjet traktorok), autógyártás (ZAZ - Zaporozsecről Tavrija, Lanos, Chvrolet személyautókra és Tata teherautókra váltottak), motorgyártás (Motor-Sich), transzformátorgyártás, elektronikai ipar - mintegy 300 nagy iparvállalat működik, teríti termékeit és gyárkéményeik 150 féle vegyianyagot ontanak magukból naponta, szennyezve a levegőt és a környezetet. Komoly probléma, a szennyezettség szintje saját meghatározásuk szerint is megengedhetetlen.

Zaporozsjét korábban Alekszandrovszknak hívták, kisebb erődítmény állt itt, h az általában délről induló tatár támadásokat megfékezze. A Zaporozsje nevet, ami ukránul Zaporizzsja - 1921-ben kapta a hely, a "za porogami", vagyis "zúgók mögött", utalva a Dnyeper folyó itteni szakasza zuhogóira. A környéket már jóval időszámítás előtt belakták a szkíták, számos kurgánt tártak fel az utóbbi 100 évben, például a Dnyeper Hortyica szigetén is éltek és temetkeztek. Nézem a kurgánnak állított emlékjelet, arra gondolok, egyáltalán nem fair, h a megyében feltárt régészeti leletek és kincsek más városok múzeumait gazdagítják, a zaporozsjeieknek jóformán semmi sem maradt.

Hortyica szigete a Dnyeprogesszel szemben található, közöttük gránitsziklák a vízben. Hortyica különleges, szent nemzeti helye az ukránoknak. Micsoda ellentét, szemben a gigászi mű, mögötte a messzeségben az ipartelepek égbetörő magas kéményei által széles, szürke sávval bepiszkolt égbolt és itt ez a zöld gyöngyszem a folyó közepén. A sziget mikroklímájának köszönhetően lehet nagy levegőt venni, mélyen lélegezni, különleges élővilág és növényzet, miniatűr ukrán flóra, kicsi sztyeppe, lombos és tűlevelűek, ligetek, mezők, lejjebb pedig sziklás részek váltják egymást - természetvédelmi terület. Szkíta emlékek, kurgánok helye. A legenda szerint itt temették el a besenyők elleni küzdelemben elesett kijevi fejedelmet, Szvjatoszláv Igorjevicset, 972-ben. A Hortyica szigetén alakult a 16.sz.-ban a zaporozsjei kozákok szabad "állama", a Zaporozsjei Szics, amely később is több ukrán szabadság-mozgalom bölcsője, máig az ukrán szabadság szimbóluma. Talán itt írták a zaporozsjei kozákok levelüket a török szultánnak... Idő hiányában sajnos nem láttam sem a kozák faerődítmény mását, sem a múzeumot, 1 okkal több, h hajókázásra visszatérjek.

A városról nekem néhány meglepő: sokáig vitte a pálmát a leghosszabb utca kategóriában a Lenin sugárút, ami egyébként a Lenin térbe torkollik, ahol a Lenin-szobor áll és karjával a Lenin Dnyeperi Vizierőműre mutat. Az erőmű mögötti Dnyeper szakasz egyik szigetét Lenin szigetnek, a jobbparti Zaporozsje egyik kerületét Lenin kerületnek hívják és a zaporozsjei kikötő is Lenin nevét viseli. Nem voltam még ukrán városban, ahol ennyi minden viselte volna Lenin nevét. Zaporozsje munkásváros, az utcák elnevezéseiben megjelennek a gyakori szakmák: Kohászok útja, Acélöntők útja. Zaporozsje az a hely, ahol Leninen kívül szobor áll Dzerzsinszkijnek és tavaly avatták fel Sztálin mellszobrát?

A városban körbeautózva nézem a sztálini empire diadalát, lakóházak, maga a városrész is a Szocgorod nevet viseli, kultúrházak, könyvtár, városháza, koncertterem - klasszicista oszlopok, timpanonok, tornyok, zászlóredők és munkások reliefjei. Terek, szökőkutak, szervezett rendben sorolnak a városban, azon csodálkozom, h 2 világkiállítás is díjazta a szovjet városépítészet ezen remekét... Hihetetlen, a képen ez a Dnyeper parti strand a városban a Hortyica szigettel szemben november 5-én reggel... megintcsak WOW...

fák és szobrok - a repülő tehén

2010-11-06T21:12:00.003+02:00

Emlékeztek, írtam már Kosztyáról és projektjeiről, az elhalt, torzóként álló fákat hasznosítja, szürke betonfalakat szépít, parkokat, gazos sétányokat hoz rendbe. Itt megy egy igazi vicc - a repülő tehén, ez is az ulica Goncsaran található, a Jaroszlavov val-tól kicsit lejjebb, balra egy ház előtti beugróban. A fát korábban teljesen visszavágták, tavaly tavasszal került rá a repülő tehén, fémteste ül a fa tetején, patáit lóbálva, fehér szárnyaival nevet le az őt felfedező szerencsés járókelőkre. A fa sem vette tréfára a dolgot: idén kihajtott - :).

Harkov - 2.

2010-10-29T12:33:00.002+03:00

Tányával a sétát a plosagy Arhityektorov (Építészek tere) kezdtük, szerelmesek kedvenc parkja, középen nekik szentelt szökőkutas szoborral, tavaly, meg idén itt állították fel Harkov 7 csodájának, értsd alatta, legkedveltebb épületének fehér márványból készült miniatűrjeit. Kocka dobogókon állnak, üveg alatt, szerintem rettenetesen ízléstelenek, rondák, de kétségkívül hasznosak, ha az ember gyorsan szeretné sorravenni a helyi nevezetességeket. Az utóbbi években Ukrajnában nagy divat a köznéppel megszavaztatni, mit is kedvelnek legjobban, pl. 2007-ben meghatározták Ukrajna 7 csodáját, idén Harkovban internetes szavazással választották ki a 7 legfontosabb látnivalót.

Ezek közé bekerült Harkov 3 csodaszép temploma, ha az ember felmegy az Unyiverszityetszkaja (Egyetemi) dombra, nagy háromszögen belül mindjárt láthatja mind a hármat. A középkori időkben ezen a dombon állt a harkovi erőd, kozákok építették földből-fából, az őrvidék részeként védték ezt a határvonalat. A vár része volt a valamikori fa templom, amely helyén áll ma az Uszpenszkij (Mária elszenderülése) templom, orosz barokk épület a 18.sz.-ból. Harangtornya a korabeli Harkov legmagasabb épülete, érdekes, pravoszlávokra egyáltalán nem jellemzően orgona van benne, így ma az istentiszteletek mellett orgona és kamarazenei koncerteket is tartanak ott. Az erődnek már nyoma sincs, a domb tetején park, ha előre nézünk a Lopany folyót és mögötte a Blagovescsenszkij (Angyali Üdvözlet) templomot, jobbra pedig a Pokrovszkij (Istenanya oltalma) monostort láthatjuk. A Blagovescsenszkij bizánci stílusú, erősebb falak, zömökebb megjelenésű, keresztcsíkozással. A Pokrovszkij templom a 17.sz.-ban épült, Harkov legrégebbi temploma, szorosan összenőve a harangtoronnyal és a mellette lévő Ozerjanszkaja templommal - a szokásos ukrán barokk, nagyon szépen helyreállított.

A monostorral szemben lévő plosagy Konsztyitucijin (Alkotmány tér) érdekes szobor áll, a szovjet hatalom kikiáltásának emlékére emelték - a vicces harkoviak csak "öten viszik haza a hűtőgépet a zaciból" néven becézik. Az emlékmű mögött 2 tank, a baloldali angol gyártmány, Vrangel orosz hadserege használta még az I.VH körüli időkben, a másik a legendás T-34-es, amelyet Harkovban kezdtek gyártani, tervezője nem élte meg sikerét, a II.VH előtt meghalt. Ez az egész így együtt kissé szürrealisztikus, szovjet hatalomért emlékmű, mögötte a tankok, átmegyünk az úton és bent vagyunk a kolostorban, a térrel szemben pedig a híres harkovi építész, Beketov fenntmaradt és rendbehozott klasszicista épületei. Valahogy egész Harkovra ez jellemző: régi, szocreál és modern dolgok keverednek -- egész jól megférnek egymással.

A vallások tekintetében is hasonlóan toleránsak, a városban több egyház és annak templomai is jelen vannak, elsősorban pravoszlávok, muszlimok (4 mecset), katolikusok, zsidók, örmény egyház, vietnámi buddhisták temploma - kár, hogy mindezek meglátogatására idő hiányában nem került sor, remélem legközelebb.

Essen pár szó a borzasztókról is. A legrondább épületek között nálam a harkovi Operaház viszi pálmát, szürke betontömb, halvány kísérletet sem tettek ennek feloldására, sokkolószerűen taszító, egyszerűen nem hittem el, hogy ez az, ami. Azt mondják az akusztikája jól sikerült - legalább valami. Ez egy típusterv, hasonló szépséget építettek Vilniusban is, lehet, hogy arrafelé más kultúra lévén, többet hoztak ki belőle. Az Operával szemben áll a Zerkalnaja Sztruja emlékmű - szép park, az emlékmű nekem nem annyira. Láttam még a Sevcsenko szobrot, a harkoviak nagyon büszkék rá, jónak tartják, a kompozíció nem az esetem, a háborús-győzelmi-katona-forradalmár érzést kelti bennem, ami kevésbé megy költő-festő óriáshoz, mégha a függetlenné válás forradalmi gondolatait is forgatta fejében.

Összességében örülök, hogy legalább ennyire futotta, remélem lesz még alkalmam visszatérni - pl. élt és dolgozott itt az orosz festő, Repin, szép gyűjteménye van a városban, egy jó kis színház oroszul, a helyi új stadion, a Metalliszt fellegvára, számos vicces szobor -- lenne még merre menni. Legközelebb...

Harkov - 1.

2010-10-29T09:30:00.007+03:00

Úgy hozta a sors, hogy 2 napot Harkovban kellett dolgoznom. Jártam már errefelé korábban, reggel odarepültem, munka, aztán este vissza Kijevbe, ezúttal komoly elhatározással indultam, mindenképpen kiszorítok kis időt, hogy kevéskét lássak a városból. Sikerült reggel 1/2 8-1/4 10 között idegenvezetővel sétát tennem Harkov történelmi városközpontjában. Általában, ha új helyre megyek, szoktam kérni idegenvezetést 1,5-2 órát, tapasztalatom szerint az idegenvezetők Ukrajnában nagyon felkészültek, erős történelmi ismerettel mesélnek és természetesen a helyi "folklórt" is ismerik. Idegenvezetőt megfizetni Ukrajnában egyáltalán nem luxus - mondjuk ez a harkovi az elmúlt 4,5 év legdrágább darabja volt, a szokásos összegnek majdnem a duplájába került -- a szokatlan, kora reggeli időpont felhúzta az árat...

Harkov város nevével kapcsolatban több legenda is él, az egyik szerint nevét Harko kozákról kapta, aki csapataival és népével a vérzivataros időkben a tatárok ostromolta földkről ide, Szlobozsanscsina területére települt. Szlobozsanscsina határvidék, mai divatos kifejezéssel élve "frontier", nevében benne foglaltatik a szloboda=szabad szó, vagyis afféle SzabadFölde, itt nem volt jobbágyság, és bár az orosz cár alá tartozott, peremvidékként a terület hosszú ideig maga uraként élte napjait.

A harkovi megye, a szumi terület kis része, Donbassz északi pereme, az orosz belgorodi megye, vele szomszédos kurszki terület déli és a voronyezsi megye dél-nyugati része tartozott ehhez a régióhoz. A harkoviak ma is szeretik függetlenségüket, szabadságukat, ez megjelenik sajátos, Ukrajnában, vagy Oroszországban egyáltalán nem honos helyi nyelvi kifejezéseikben (harkovi szavak). Az orosz nyelv használatáért 1996 óta folyamatosan küzdenek, egyszerűen regionális nyelvnek nyilvánították és ezt használják, de pl. Ukrajna NATO-barátkozásával kapcsolatban is gyorsan hoztak egy helyi rendeletet, hogy az ő megyéjükre esetleges Nato-csatlakozással kapcsolatos ukrán kötelezettségvállalások nem vonatkoznak. (Az nem kérdés, hogy mindez ellentmond az ukrán törvényeknek, így nem érvényesek - a harkoviakat ez annyira nem izgatja.)

Más történet szerint Harkov nevét a várost átszelő Harkov folyóról kapta, a város második folyója a Lopany, e két folyam itt egyesül. Persze ez a "folyós-stuff" nem annyira hangzik jól, mint a kozák sztori, ők inkább ezt szeretik és ennek a Harko kozáknak lovasszobrot is állítottak 10 éve. Nagy vita előzte meg, hogy melyik irányba nézzen a ló fara, azóta helyi nyelvek az egyes kerületeket ehhez viszonyítva nevezik, mintegy orientálva a kérdezőt: Fenék-Alsó, jobbra fordulj a hátsótól, mondjuk erősebb kifejezésekkel, de most ebbe nem mennék bele.

A harkovi repülőtérre érkezőt meglepi az új, funkcionális, szép épület, pár hónapja adták át a forgalomnak, Jaroszlavszkij úr, harkovi üzletember (aki 15. az ukrán oligarchák listáján) projektje keretében készült, ő maga finanszírozta és újítja fel a repülőteret. Igen, természetesen a 2012-es futball EB-re készülődik Harkov is, az egyik rendező város a sporteseményen.

Harkov nagy város, majdnem 1,5 millió ember lakja, szokták az "első főváros" névvel is illetni, mert 1919-34 között az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt, a '17-19-es forradalmi időkben mikor Kijevben kikiáltották a független Ukrán Népköztársaságot, a szovjetek ellenpólusként ide helyezték át a fővárost. Ebben az időben a város nagyon gyors fejlődésnek indult, pl. ekkor, a 20-as évek második felében, a Szabadság téren (korábban Dzerzsinszkij tér) rohamtempóban épült az ún. Goszprom (állami ipari) központ. Ez a főtér, Európa 6., a világ 12. legnagyobb tere, 5-ször nagyobb a moszkvai Vörös térnél, télen hatalmas korcsolyapálya és jégszobrok, nyáron pedig homokszobrászat folyik. Szabadkoncertek helye, 2008-ban az AIDS elleni küzdelem részeként, itt adott koncertet a Queen és Paul Rodgers, eddig ez volt az együttes legmagasabb létszámú koncertje.

A tér körül több érdekes épület, mindenekelőtt az előbb említett konstruktivista Goszprom Központ - szimmetrikus betonépületek együttese, ahol különböző állam-és gazdaságirányítási szervek helyezkedtek el. A tér másik oldalán áll a Harkov Szálló, állítólag az épület fölülről látható sarló és kalapács formát ad. Másik oldalon a Harkovi Egyetem épülete, szobrok, az egyetem alapítója, professzora, névadója - Karazin szobra, ezt a népi folklór "sétáló Karazinnak" hívja, nem a szobor kinézete miatt, hanem leginkább azért, mert 1907-es felállítása óta a 4. helyre tették át a városban (most végre az egyeteménél áll). Karjával az egyetem főbejáratára mutat - "вам туда!", "nektek oda", mondja a köznyelv - persze ez alatt sokmindent érthetünk. A Lenin szobor hozza szokásos formáját (lásd fenti kép), iránymutató jobb kéz (helyiek szerint a közeli illemhely útbaigazítására).

Harkov ipari nagyváros és kereskedelmi központ, ami nem kapható a Barabasov nevű bazárban, az nem is létezik. Folyt.köv.

Harkov, Gogol, Csicsikov

2010-10-26T23:23:00.046+03:00

Tavaly többször is eszembe jutott, írni kéne a Gogol bicentenárium kapcsán. Gogol ukrán író, aki műveit orosz nyelven írta - persze könnyen lehetséges, erről egy orosz másképp vélekedne... Az tény, hogy Gogol a poltava-megyei (akkoriban Poltavai kormányzóság) Szorocsinci faluban született, sokat írt az ukrán falvakról, parasztokról, ukrán és orosz földesurakról, kíméletlenül valóságábrázoló művei hol mulatságosak, keserűek, nagyon kritikusak és megbocsátóak egyszerre. Könyveit olvasva, darabjait nézve gyakran jutott eszembe, hogy az eltelt 200 év alatt olyan sok minden azért nem változott errefelé (az árnyékképen Csicsikov alakja a szállodai shower cap dobozáról).

Szorocsinciben 2006-ban jártam, nagyon régóta rendezik ott a híres Szorocsinci vásárt (lásd Gogol Szorocsinci vásár c. novelláját az Esték egy gyikánykai tanyán c. novellásgyűjteményből), ezen alkalomból szerencsésen meglátogattuk a Szorocsinci faluban lévő Gogol múzeumot is, nagyon tetszett nekünk, sőt eljutottunk még a közelben lévő Gyikánykára is, ahol életem eddigi legjobb húsos varényikijét ettem. Poltavscsina (poltavai járás) tényleg szép vidék, zsíros föld, zöld mezők, dombok, poros falvak, sorvadó városkák, néha egy-egy kolostor, monostor csak úgy benne a nagy semmiségben. Az útmenti fogadókban megannyi ukrán menyecske, számos gogol-külsejű verselős-dalos pasi szórakoztatja a népeket, sok-sok részlettel az ominózus novellagyűjteményből. És bár tavalyelőtt láttuk a Revizort az Orosz Dráma Színházában (moszkvai előadás volt Kijevben), majd idén Moszkvában a Majakovszkij Színházban megnéztük a Hogyan veszett össze Ivan Ivanovics Ivan Nyikiforoviccsal c. komédiát - annyira jó, és annyira ukrán történet -, most volt a Háztűznéző a békéscsabaiak előadásában itt Kijevben, számos Gogol mű, nem beszélve a tavalyi új Tarasz Bulba filmről, valahogy mégsem került sor arra a post-ra Gogolról.

Az aztán álmomban sem jutott volna eszembe, hogy létezik hely, ahol Csicsikovról, Gogol Holt lelkek c. művének főhőséről neveznek el egy szállodát - ez pedig különös módon Harkovban van. Harkov Ukrajna 2. legnagyobb városa, Harkov megye központja, ami pedig Poltava megyével szomszédos. Honnan jött az ötlet - nem tudom, hiszen az sem ismert, járt-e egyáltalán Gogol Harkovban, mégis egy szálloda Harkov történelmi központjában, természetesen a Gogol utcában, valahogy Csicsikovnak keresztelődött. Képzeljetek el egy szállodát, amit Csicsikov Hotelnek (klikk rá, ők angolosan Chichikovnak írják át) hívnak, ahol az étterem Csicsikov Restaurant és a szobában, az ágy melletti éjjeliszekrényen biblia helyett Gogol Holt lelkek és Revizor kötete fekszik. A szoba és folyosó falait a műhöz készült 18.sz.-i metszetek, illusztrációk másolatai díszítik és Csicsikov alakja látható az összes szállodai kelléken (lsd 1ső kis árnyékkép). Az étteremhez vezető lépcsőfordulóban az ő olajképe lóg a falon, előtte finom, eredeti csillár (erről a régi kijevi lakás Babussal készített karácsonyi lámpánk jutott eszembe), habos függöny az ablakon, amely mögött a komor-ronda-téglás házak sejlenek fel. Hogy ez nyomasztó-e? Egyáltalán nem, ezzel indult találkozásom Harkovval - amiről majd ezután mesélek (előre is elnézést a képek minőségéért, csak telefon volt nálam a fényképezéshez).

ősz a Marijinszkij parkban

2010-10-24T06:48:00.080+03:00

Tegnap a falfestményes kaland után kimentem levegőzni a Marijinszkijba - a park a mostani lakáshoz még közelebb esik. Mondhatjuk telt ház volt, érdekes, hogy alapvetően a fiatal és idősebb korosztály képviseltette magát, én voltam a ritka középkorú (:)), mobil ifjak görkorival, gördeszkán ijesztgették a sétálókat, fiatal párok andalogva, vagy padon fázósan összebújva feledkeztek egymásba, babakocsis, vagy gyermekeiket sétáltató ifjú szülők, pár korosabb úr Lolitácskájával a karján sütkérezett az emberek között, míg az idősebb korosztály a délutáni napot elmélázó mosollyal élvezve rótta a park útjait.

Mondhatjuk mindenki fényképezkedett, ez itt baromi nagy divat, mostani fő attrakció: beállunk, sok levelet összegyűjtünk, feldobjuk és az aláhulló levelek között széttárt karokkal felugrunk. Az egyedül sétálók szép leveleket gyűjtögettek, ebbe én is beszálltam...

Kiev Muralissimo fesztivál

2010-10-23T17:56:00.027+03:00

Kijevben 2 napja indították útjára a street art irányzathoz tartozó graffiti fesztivált Kiev-Muralissimo néven. A nevet a mura=fal és bravissimo szavak összevonásaként kapta, egyben utalás is arra, hogy a murális művészetek különböző alkotásai jelennek majd meg: köztéri, falra festett nagyméretű látványképek, freskók, graffitik formájában. A képeket ukrán és külföldi művészek készítik, erre a célra a városi önkormányzat már kijelölte 13 ház külső falfelületét, aluljárót és kerítésfalakat - ezeket fogják szebbé, kedvesebbé varázsolni 2012-re. Ez a 2012-es kezdi misztikus számmá válni, ugye majd ekkor rendezi a 14. futball EB-t Ukrajna és Lengyelország közösen, melynek döntője Kijevben lesz. A fesztivált a német és francia nagykövetségek, valamint a kijevi Francia Kultúrális Központ támogatják.

A beharangozó után ma a Lavra melletti utcácskához vettem utamat, gondoltam megnézem, hol tartanak. Ez a fesztivál kick-off kicsit ukránosra sikerült, van fesztivál, meg nincs is, leginkább még nem látogatható. Az utcácska dugig volt a Lavra hátsó kapujánál összetorlódott frissen egybekeltekkel, míg az ifjú párok bent a Lavrában fényképezkedtek, kint a násznép múlatta hangosan az időt nem kevés pezsgő kíséretében. Az utcába betérve (Lavra utca) egyből látszik a szép, nagy falfestmény, ez az udvar, a körbefutó kerítés és a házak a Lavrához tartozó külső gazdasági épületek. Úgy másfél éve sétáltunk egyszer errefelé, itt, a mai Pecserszknek nevezett kijevi városrészben volt a vlagyimiri Kijev melletti Beresztovo falu, itt áll ma is a Beresztovoi Megváltó Temploma - kicsi, tömör-falas, bizánci stílusban, a Lavra egyik külső temploma, Jurij Dolgorukij, Moszkva megalapítójának nyugvóhelye. Emlékszem, akkoriban készítettem pár képet a templomról és a környező kerítés graffitijeiről - ha megtalálom őket, felteszem. Mostanra a kerítést világos színnel lealapozták, biztosan ide is kerül majd újabb kép. A kerítésen bekukucskálva látható, hogy az udvarban körbefutó falakon dolgoznak, rövidebb szóváltás után sem engedett be az őr, mert most nincs rendezvény... Próbálkoztam, hogy a street-art élvezéséhez nem szükséges szervezett idegenvezetés, hajthatatlan volt, meg bevetette a lelki terrort - "menjen el, jobb magának, ha kirúgnak az állásomból, 2 gyerekem van", na, ez az amit nem bírok, egyszerre önt el a szánalom és düh, így feladtam - mondanom sem kell, h miközben ez az épületes párbeszéd folyt, mások ki-be járkáltak... Sebaj, majd figyelek, mikor jelenik meg újabb kép, megnézem. Az idő szép volt, jót sétáltam -- sőt, a tett színterére autóval mentem, mert mostanában már vezetek is Kijevben!

csodás fotók

2010-10-22T21:07:00.001+03:00

Kijevről és Ungvárról Vivientől -- ITT (klikk rá)

a fodrász elkerülhetetlen

2010-10-13T20:42:00.003+03:00

tetszik nekem itt a Mecsnyikova és Klovszkaja kereszteződésénél a tájékoztató kresz tábla újraértelmezése... szöveg a következő: Fodrász, Marjanyenka köz 11/12, balra 50 m.

Nálam a lakásban még mindig nincs fűtés, valaki kérdezte, hogy miért - azért, mert csak. Korábban már írtam, hogy erre a lakások többsége távfűtéses. Múlt péntek óta kapcsolják be fokozatosan a fűtést, először az óvodákban, iskolákban, stb. intézményekben. Komolyan, nem lakom köpi helyen, srégen egy szálloda, kicsit lejjebb ombudsman, meg egyéb parlamenti bizottságok irodái -- mégis úgy látszik, fűtés bekapcsolás szempontjából hátrasorolt vidék. Az elő-és fürdőszobákban van egy enyhe padlófűtés, felkapcsoltam, a nappaliban a légkondin van meleg fokozat. A hálóban nincs, így éjjelre 2 paplan, zokni és sapka. A rossz hírt tetézi a meleg víz hiánya. Eddig azt csináltam, hogy előre megnyitottam a zuhanyt, engedtem vagy 10 percig (ez komoly), ennyi idő alatt felér ide a 4.-re a meleg víz, akkor beálltam. Mára azonban ez is kimúlt, reggelre annyira átfagytam, hogy duffla örömmel mentem munkahelyemre. Nincs hideg, de a fűtés még ott sem megy. Ma reggel 4 fokkal indítottunk, napközben felkúszott 12-ig, a rossz hír, hogy most éjszakára fagyot mondanak. Azt olvastam a neten, tegnap Moszkvában már enyhén havazott. Erre mondta Vologya bácsi, akkor pár nap múlva itt is fog. Remélem nem, vagyis mindegy, mert holnap hazarepülök vízumot intézni - talán pár nap múlva, mire visszajövök, fűtés és melegvíz is lesz...

off -- technikai kérdés blogspotosokhoz

2010-10-13T03:57:00.000+03:00

Mostanában megváltozott a blogspot fényképfeltöltési programja, azóta nem tudok álló fényképet feltölteni, mert minden fekve kerül fel. Tudtok tanácsot adni, mi a teendő? Előre is köszönöm!

einstand

2010-10-10T07:14:00.004+03:00

Itt találkoztam többször azzal a szokással, hogy ha valamit terveznek, képzelnek 1 adott helyre -- akkor azt gyorsan megjelölik. L. nevezte el a jelenséget einstand-nak, jó, ha befoglaljuk a helyet, nehogy más, egyéb célra esetleg elvigye. Az ilyesmi segít abban is, hogy ne feledkezzünk meg, mit ígértünk, vagy terveztünk valaha... Illusztrációként 2 példa. Az ember először látván az apró, minitemplomot - felkiált, de édes!, valójában a templomocska azt jelöli, hogy ide igazi, nagy templomot szeretnének építeni. A minitemplomban egyébként folyik szolgálat. (A képen a Lvov téren a Sztretenszkaja templomra gyűjtenek az ukrán pravoszláv egyház kijevi patriarchátusa számára, de hasonló apró templomocskák állnak városszerte olyan helyeken, ahol régi, valaha lebontott templomot szeretnének visszaépíteni, vagy újat építeni, mondjuk új lakótelepen a lakóközösségnek). Érthető-e ez a fajta igyekezet, hiszen józan ésszel belegondolva, a templomépítés bizonyosan építési engedély köteles, mire ez a befoglalós sietség? Ne feledjük, Ukrajnában 3 pravoszláv egyház van, egymással versenyeznek, nem mindegy, hogy kié lesz a placc...esetleg a másik egyház hamarabb ér oda és építi fel saját templomát.

A másik példa - és hasonlóak szintén többen vannak -, általában kőtömbökre illesztett táblák, amelyen azt tudatják, hogy ide majd XY emlékművét helyezik el (nehogy másnak eszébe jusson egyebet odatenni). Esetünkben Pilip Orlik, ukrán hetman, az első ukrán alkotmány megalkotója vár szobrára a Lipszkaja utca végén.

Пейзажная аллея - Pejzazsnaja alleja

2010-10-09T22:00:00.022+03:00

talán Panoráma sétánynak nevezném ezt az utat, amely a Sztarokijevszkaja domb szélén került kialakításra még a '80-as évek legelején, hogy az erre sétálók gyönyörködhessenek az eléjük táruló tájban. A sétány a "vlagyimiri várost" köti össze a "jaroszlavi város"-sal, vagyis a régi, Felsőváros 2 dombja szélén fut, alatta meredély, lent a völgyben sétálóösvények, fák és bokrok, mögötte pedig a Podol, az Alsóváros. Ha elnézünk messze, balra - a Dnyeper folyó partján épült Obolony városrész magas házait látjuk, hidat a folyó felett, egyenesen, kicsit jobbra a túlparti homályban a véget nem érő lakótelepek.

A Pejzazsnajat többnyire régi házak szegélyezik, az "aranykorból", 20.sz. eleji szecessziós lakóházak, tilos az új építkezés, a kijeviek egyik városvédő egyesülete próbálja a régi Kijevet valahogy megőrízni. A városvédők mozgalmával szemben az építési vállalkozók leleményessége pont olyan, mint más országokban: hagyják lepusztulni a háza(ka)t egészen a lakhatatlanságig, a lakók sorban kiköltöznek, az épület megroggyan, esetleg tűz is pusztítja, a végén nincs mit tenni, a veszélyessé vált építményt le kell bontani, helyére új kerül. Ez a recept főleg ingatlanboom idején dívik, most persze az ingatlanpiac Kijevben sincs sehol, válság óta az ingatlanfejlesztés a tetszhalál állapotában leledzik. Azért a sétány vége felé mindjárt feltűnik 2 leépülőben lévő régi lakóház, ugyan még állnak, de már lakatlanok...

A sétány pusztulásnak indult másik felében vidám játszóteret készített Kosztya, a pénzt a városi parkgondozó társaság és kis részben a környék lakói dobták össze. A projekt tavaly indult, nyárra átadták a játszóteret, idén a munkák még folytatódnak, masterclass keretében Kosztya Szkrituckij és művésztársai ajándékozták a városnak munkájukat. A játszótér bejáratánál angyalka párnák tetején fújja az indulót. Vidám színek, a ronda betonkerítést eltakaró 30 m hosszú macska, szájában álló-, és búvóhelyek, gyermekportrék mozaikban előadva, fa és varjak, a térben elefántos és zebrás szökőkutak, vadak nagyratátott szájaiban pihenőpadok, mozaikos dobozok, lehet rajta ülni, állni, rajzolni, enni , a játékos fantázia és mesék keverednek, meg persze lekövezett ösvények rohangáláshoz, homokozó -- kész gyerekparadicsom.

Most az őszi napsütésben sok felnőtt fényképezkedett errefelé, gondolom hétköznap a gyerekek uralják a terepet. A szeles időben jól hallani a kiszáradt fák tetejére függesztett szélcsengők hangjátékát.

A játszótér egyébként veszélyben van, helyére az ukrán KÜM lakóházat szeretne építeni dolgozóinak, emeletes házat, elit lakásokkal, tetején medence, előtte szép panoráma -- az építési tilalom, a helyiek tiltakozása ellenére a városi önkormányzat egyik magas tisztségviselője támogatja az ötletet. A játszótéren felhívás található, hogy csatlakozzanak a tiltakozókhoz, már a mozgalom keretében művészeti alkotásnak nyilváníttatták a terecskét, hogy ne lehessen ledózerolni. A helyiek bírósághoz fordultak.

Remélem a józan ész győz és a sétány a játszótérrel marad.

Gogol: Háztűznéző - békéscsabai Jókai Színház

2010-10-06T22:04:00.119+03:00

Mindkét lakóhelyünknél volt/van színház, pl. most a mellettünk lévő Lipszkaja utcában áll a Színház a Lipkiben, ifjúsági létesítmény. Ebben az évadban az a különös szerencse ért bennünket, hogy már a 2. magyar nyelvű előadást hozzák el Kijevbe! Szerda este Lvov után Kijevben szerepelt a békéscsabai Jókai Színház csapata, Gogol Háztűznéző c. művét adták elő. A szinitársulat direktora, Fekete Péter az elmúlt szezonban a szomszédos országok darabjait tűzte műsorra. Az ukrán választás esetében az ötlet párosult a Gogol évfordulóval, a rendezéshez ukrán rendezőt hívtak meg Sztanyiszlav Mojszejev személyében, akit díszlettel és jelmezzel ukrán kollégái segítettek.

Minimalista díszlet, a színpad közepén magasból lógó, mozgó, köralakú fogason női és férfi esküvői ruhák előtt és alatt játszódik a történet, tagadhatatlanul ukrán akcentusú megjelenítés született. Nagyon tetszett a szereplőválasztás, a játék, a hangulat, nem igazán kosztümös darab, hanem "jelző" öltözékek, dekoltázsok, vodkákat kísérő uborkák színesítették a komédiát. Az előadás teltházas volt, fergeteges sikert arattak, a darab végén rengeteg virággal köszöntötték a nézők a színészeket. Az előadás magyar nyelven ment, a színpad felett bal oldalon futott az ukrán fordítás. Pont aznap ért ide a hideg, fűtés nem lévén nagykabátban ültünk a nézőtéren. Az előadást követően a magyar színészek a díszlet kicsinyített másával - fejre illeszthető koszorún gyermekméretű díszöltözékek - köszönték meg Mojszejevnek a közös munkát.

Az Ukrán Nemzeti Bank épülete

2010-09-27T21:32:00.000+03:00

is az Insztyitutszkaja utcában van. A 20.sz. elején épült, költséghatékonysági és határidő tartási okokból rendesen megversenyeztették a tervezőket és a kivitelezőket is, az 1 emeletes épület 3 év alatt készült el. A bank feladatainak megnövekedése miatt majd 30 évvel később ráhúztak még 2 szintet, ugyanannak az építésznek a tervei alapján. Az eredmény önmagáért beszél, nemcsak, hogy nem látni a ráépítést, hanem kifejezetten emelt az épület megjelenésén. A 2 szintet folyamatosan rakták rá, előtte a vasszerkezetű tetőt nem bontották le, hanem 8 részbe vágva megemelték és amikor a pót-emeletek elkészültek, visszahelyezték rá. Az épületet elkészültekor a kor legjobb technikai vívmányaival látták el, elektromos áram, gőzfűtés, levegőcsere. Ez utóbbi 7 elektromos ventillátor segítségével történt és 1 apró figyelmesség: akkoriban úgy oldották meg, hogy a befúvó szerkezet a friss levegőt a bank udvarán lévő rózsakertből vette, így a bank irodáiban rózsaillat áradt. Felújításkor kiderült, hogy a levegőztető-berendezés működőképes -- csakhát a rózsakert helyén ma garázs van, ma innen a levegőztetés egészen más lenne, mint 100 éve, más lenne az aroma...

Az ember az épületet elnézve inkább a velencei dózse palotájára asszociálna, mint a nemzet bankjára... A homlokzaton az észak-olasz gótikus stílus keveredik jótékonyan a korai firenzei reneszánsszal, márvány oszlopok, ornamentikus minták és a különböző szakmák jelennek meg a gazdag díszítéseken. Az épület tornyocskáit griffek tartják, ezeket a monda szerint megbabonázta az arany és a drágakő csillogása, ők az aranylelőhelyek legjobb őrzői. A homlokzat központi részét az elegáns bejárat adja, kisebb balkonos oszlopcsarnok kétoldalt csavaros oszlopos és apró erkélyes rizalitokkal övezve, az egész épületen díszes ablakok futnak végig a szegélyekkel elválasztott szinteken.

Szép épület, jól mutat itt az Insztyitutszkajan. Előtte gesztenye-és hársfák (elvégre Kijevben és a Lipkiben vagyunk). A kijevi gesztenyefákat becsapta a mostani időjárás, itt változatlanul 20-23 fok van, sokukon új zöld hajtás jelent meg és virágzásnak indultak, pedig a gesztenyefák leveleinek többsége már rendesen rozsdaszínt öltött magára. Az Ukrán Nemzeti Bankkal kapcsolatos mai hír pedig az, hogy betiltaná a januárig ideiglenesen felfüggesztett lakossági devizahitelezést, ez prudenciális megfontolásból tényleg frankó ötlet, valójában eső után köpönyeg, no és a jelenlegi ingatlanpiacnak végleg odatesz.

A hely, ahol lakom - átköltöztem

2010-09-26T22:10:00.000+03:00

Tudom, írtam már 1 hasonló post-ot, de ez most másik lakás és a bejegyzés már egyes számban "szól". Ahogy jeleztem, szeptember elején új lakásba költöztünk, most visszatérve Kijevbe - itt lakok, többnyire egyedül. A lakás ugyanabban a kerületben található, ahol az előző, kicsit följebb, egy régi-régi főútvonal, az ulica Insztyitutszkaja mentén. Ez az út a kora-középkori Kijev városfalának Ljadszkije kapujánál kezdődött és a kijevi-pecserszki monostorig vezetett, a kijevi Felsővárost köti ösze kijevi Pecserszkkel. A Ljadszkije vorota (kapu) a mai Majdan Nyezalezsnosztyi területén állt, Pecsesrszk pedig a Dnyeper folyó mentén húzódó dombos terület, melynek része a Lipki (Hársfás) kerület. Az utat valaha Ivanovszki útnak nevezték, mostani nevét (Intézet utca) a 19.sz.-ban kapta, a Krescsatyikkal való kereszteződés mellett felépült nemesrangú leányok neveletésére szolgáló intézet után - ez az Институт благородтых девиц, vagy Felsőbb-rangú leányok nevelő intézete. 1919 után átnevezték, először Október 25-e, később Októberi forradalom utca lett (ул. Октябрьской революции), a forradalom előtt nevét, az Институтская-t 1993-ban kapta vissza. (a fotón kilátás a nappliból az Insztyitutszkaja felé)

A 20.sz. kezdetén az Insztyitutszkaja utca rendkívül népszerűvé vált az üzletemberek, bankárok, tőzsdézők körében, az utcában megjelentek a főbb bankok fiókjai, mindenekelőtt a Kijevi Hitel Szövetkezet, az Udvari Bank, az Állami Kereskedelmi Bank irodája és az első helyi tőzsde épülete. Gazdag kereskedők lakóházai és elegáns bérházak álltak az utcában - ezek jó része az idők és háború során elpusztult. A II.VH után ezek helyén az új nomenklatúrának építettek lakóházakat, komoly kinézetű 5-6 emeletes házak, lift, tágas lépcsőházak, lépcsőházanként néhány lakás, emletenként 2, kényelmes belső enteriőrrel - szerencsés és kiválasztott volt, aki itt kapott lakást, és nem kommunalkában, vagyis társbérletben élt. (a képen kilátás a konyhából a belső udvarra)

Az Insztyitutszkaja ma is főűtvonal, a Krescsatyikot köti össze a Klovszkij lejtővel, ebben és a vele párhuzamos 2 utcában találhatóak a kormány, a parlament épületei, a parlamenti bizottságok irodái, minisztérium, Nemzeti Bank - afféle kormányzati negyed, minden utcasarokra jut 2 rendőr. Ez mindenképp emeli az itt lakók biztonságérzetét, meg segítség a gyakori útlezárásokban, ugyanis ha főbb politikusok, az államapparátus fő tisztségviselői közlekednek, régi jó szokás szerint az érintett utakat lezárják, hogy gyorsabban és biztonságosabban haladjanak.

A lakás nem nagy, de kényelmes, jól kialakított, 2 szobás, nappali-háló, előszobával egybeérő konyha, jól felszerelt, érdekesen felújított, mediterrán, gyarmati stílus keveredik az ukránok által kedvelt arany cirádákkal és tükrökkel. A bérbeadó tulajdonos belső enteriőrök tervezésével és bútorkereskedéssel foglalkozik, emellett néhány lakást is bérbead Kijevben, szakterülete az ázsiai antik és az olasz bútor - ez a lakáson is érezhető. A kilátás össze nem hasonlítható a régivel - olyan kis tér és ránéző balkon csak ott van Kijevben... Úgy gondolom, ez a kis lakás jól használható és élhető, a célnak mindenképp megfelel. (a képen a nappali ablak melletti sarka)

fák és szobrok - Pinokkió

2010-09-16T06:38:00.001+03:00

Pinokkió szobra is az ul.Goncsara-n található. Lábai nem lévén, szó szerint földbe gyökerezve fordul az út felé, de kezet foghatunk vele, mert karjai mozognak!

nyári mobil kávézók

2010-09-16T06:10:00.000+03:00

Nyáron Kijevben megjelentek a mobil kávé-tea szolgáltatók, pick-up kisautó enyhén átalakítva, többfajta kávét és teát kínált a város különböző forgalmasabb, vagy turisták által látogatott pontjain.

Gogolfest

2010-09-12T11:21:00.000+03:00

Kijevben ma van az utolsó napja 4. Gogolfest nemzetközi fesztiválnak, a kortárs művészek találkozójának. Idén már 22 ország művészei vettek részt, 1 hete, szombaton igazi megashow-val nyitottak a Majdan Nyezalezsnosztyin. Múlt szombat este a spanyol La Fura dels Baus és az ukrán Dah színházak "Multiverse" performansza zajlott, a világ sokszínűségének és egységének szentelve. A produkciót több művészeti ág adta össze; pl. a zenét kifejezetten erre a célra írták és adták elő a DahaBraha zenészei. A DahaBraha (adni és kapni szó-mozaik ukránul) etno-káosz zenét játszó csapat, a Dah underground színház zenészeinek együttese. Sámánikus zenére mozgó amatőr és profi színészek, óriási, 5 szintes színpad előtt kifeszített átlátszó vásznon futó képsorok mögött elevenítették fel Ukrajna történelmét a tripoli időktől napjainkig. Az előadás közben akrobatikus elemekkel tűzdelt óriás-képek elevenedtek meg a Krescsatyikon, élő emberek alkotta háló, vagy mozgókép a levegőben, emberekkel mozgó óriáskerék, életre kelt óriásrobot - metarforák, amelyek az emberek alkotta közösség, a mozgás, körforgás és az emberi model megjelenítői. A produkció nemcsak azért volt fantasztikus, mert jóformán valamennyi művészeti ág megjelent: színház, színészek, mozgó-és álló képek, akrobatikus elemek, zene, mindez nagyon látványos megfogalmazásban, és mert közös produkció volt, a szereplők egy részét önkéntesek adták (pár hónbapja hírdetések alapján verbuválták őket). Volt akinek az arctalan emberekről mégiscsak Gogol ötlött eszébe és volt aki sajnálta, hogy a Krescsatyikon méltóságteljesen, lassan mozgó robot-ember nem mutat fityiszt a kijevi polgármester irodája felé. Az eseményről készült fotók közül az tetszik a legjobban, amely a nézősereget mutatja, amint az ember-háló kép felé fordulva mobiltelefonokkal próbálja rögzíteni a pillanatot.

A Gogolfest kortárs művészeti fesztivált Vladislav Troickij találta ki 2007-ben. Vlad a Dah színház művészeti vezetője, rendező, külföldön is dolgozik, több rendezése volt nálunk, Magyarországon is. A Gogolfest keretében ukrán és külföldi kortárs előadók kapnak lehetőséget műveik, művészetük bemutatására, közös gondolkodásra, előadások, performanszok, kiállítások, master-class-ok keretében. A rendezvények idén a Dovzsenko filmstúdió műtermeiben voltak.

Kedden a beregszászi Kárpátaljai Dramatikus Magyar Színház adta elő a Szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. epikus verses oratóriumot. Az előadás természetesen magyar nyelven ment, telt házas volt, pedig csak a nézők 10%-a érthette a szöveget, a többiek az előkészített script alapján követhették a mozgalmas eseményeket. Különleges előadás, Vidnyánszki Attila rendezésében -- mára a színház és a rendező is kétlaki, Beregszász mellett elsősorban Debrecen örülhet nekik. A kijevi előadást Vlad is megnézte, a műsor után beszélgetni lehetett a rendezővel és partnereivel, szereplőkkel, közvetlen munkatársaival. Juhász Ferenc művét 6 évvel ezelőtt vitték színpadra, ennyi év elteltével újították fel, nagy-nagy örömöt jelentett számukra, hogy Törőcsik Mari ismét vállalkozott a feladatra. Nehéz és különleges darab, az örök téma boncolása, különleges, dinamikus színpadi képekkel, tagolt, ritmikus beszédű kórus a narrátor, a főszereplő, a fiú, Trill Zsolt remekel, de valójában ez az előadás egy csodálatos csapatmunka, különleges képek, dinamizmus, zene és szövegmondás jellemzi.

Törőcsik Mari (akit művésznő helyett Marinak illik szólítani), rendkívül közvetlen, barátságos, nyitott és energikus személyiség, szereti és akarja az újat -- ezért van ilyen formában, övezi ekkora szeretet a tisztelet mellett. Az egészség és az erő legyen vele, hogy többször láthassuk!

Ogyessza - szeptember 2., a város napja

2010-09-05T07:49:00.002+03:00

Szeptember 2-án ünnepelte Ogyessza 216. születésnapját, a polgármesteri hivatal így a helyhatósági választások előtt igazán kitett magáért, nagyszerű fogadás, szabadtéri programok gyerekeknek, felnőtteknek, este 4 órás élő koncert számos ukrán és orosz nagyágyúval, olyan válogatásban, hogy az ogyesszaiak minden korosztályát kielégítse: Kobzon a '60+-ok örömére, a Tureckij Kórus mindenki kedvére, az óriási ovációval fogadott Dima Bilan, néhány kedvenc a szovjet és mai ukrán időkből, közülük is leginkább Taiszja Povalij, ukrán énekesnő. És persze a nagy-nagy tüzijáték. Színpad a Patyomkin lépcsővel szemben, a lépcsősor egy hullámzó, táncoló, éneklő nagy nézőtér, oldalán ácsolt tribünök a városi vendégeknek, kivetítők a lépcső fölötti Duke-szobornál, városszerte apró színpadok. Tömeg, tömeg és buli. Szeszelés most az utcákról hiányzik, idén Ukrajna-szerte megtiltották a köztéri alkoholizálást - így aztán vagy nem isznak, ami elő nem fordulhat, inkább papirzacskós, esetleg kólás-ásványvizes álcázással teszik.

Egyszóval, válságnak, vagy takarékosságnak tényleg semmi nyoma, mondom jó költségvetése lehet a városi önkormányzatnak, ha ilyen időkben minderre futja. Ismerőseim mosolyognak, nem úgy van az, mindezt a szponzorok állják. Szponzorból pedig több is van, hivatalos és nem hivatalos, az előbbiek rajta vannak a hirdetéseken, a névtelen utóbbiak sora a hosszabb, kb. úgy kerülnek a képbe, hogy a városi önkormányzat az adóhivatallal karöltve felhívja és megkéri, szponzoráljon valami aprócska dolgot a városi nap alkalmából szervezendő 1 hetes rendezvénysorozatból és az illető boldogan tesz eleget a felkérésnek. :) Ez ilyen ukrán sajátosság, nem fikáznám hosszasan a dolgot, a lényeg az, hogy Ukrajnában gyakran nem minden az, aminek látszik.

Hanem Ogyessza tavaly ősz óta tovább szépült, pár napra a vénasszonyok nyara is visszatért és a város megtelt, helyi, orosz és külföldi turisták sora, idén több tengerjáró turistahajó is beiktatta programjába az ogyesszai látogatást. A kávézók és éttermek teraszai full-ra járatottak, szállodák megteltek, a belvárosban a Deribaszovszkajan hömpölyög a tömeg, főleg fiatalok, rengeteg középiskolás, no és hosszúlábú lányok lépkednek tűsarkaikon, szépek, ápoltak, magabiztosak és jól öltözöttek, a helyi eleganciához hozzá nem szokottak azt gondolnák színházba készülnek, de nem igazán. Mindez külsőség, Ukrajnában szeretnek büszkélkedni létező és valótlan gazdagsággal, él egyfajta egészséges, meg "egészségtelen", nekünk szokatlan, túlzott magamutogatás.

Megérdemelt pár órát töltök szombaton a tengerparton 2 nehéz, azért esti programokkal tűzdelt munkanap után, хорошо живет на свете одессит, biztos el nem hinnétek, hogy a felvételek itt Ogyesszában, az árkádiai strandon készültek. A víz már hideg és a tenger erősen hullámzik, most így is szeretem, a nap és tenger igazi ajándék a kijevi visszaút előtt. Kijevben hűvös ősz van és ha ősz Gogolfest! Ma reggel lövök még 1 képet a balkonról, felhős ég, őszi fák - jövő héten másik lakásba költözöm.

fák és szobrok - Kijev, Cskalov park alkotásai

2010-08-30T06:36:00.002+03:00

Kijev legrégebbi városrésze a Felsőváros, valaha az itteni dombokat vette körbe a városfal, amelyen néhány városkapu volt található - köztük az Aranykapu, amiről majd egyszer írok külön. A közvetlen Felsőváros melletti kerületet szokták volt nagyon régen "Új építmények" névvel illetni. A Felsővárosból a mai plosagy Pobedi-ra (Győzelem tere), - valaha Jevrejszkij bazar, vagy Galicijszkij rinok (zsidó bazár, galíciai piac) - vezet egy utca, ma ulica Goncsara (Olesz Goncsar 20.sz.-i szovjet-ukrán író, a névre klikkelve angolul olvashatsz a wikinél) névre hallgat, az utca mellett apró parkok - az egyiket Cskalov szkverik-nek becézik, azért, mert a Goncsar utca korabban Cskalov nevét viselte (Cskalov volt az orosz-szovjet Lindbergh - klikk ide továbbiakért magyarul). A kis téren meghagyták Cskalov szobrát, a tér mögötti másik park bejáratánál pedig Goncsar vár bennünket.

Ezen az utcán kell végigsétálni, a parkokba bemenni, nagyon alaposan körülnézni, mert első ránézésre nem mindig talál meg mindent az ember Kosztya Szkrituckij, a játékos kedvű szobrász-palánta alkotásaiból, aki a holt-fákból fantáziál sokunk kedvére.

A Cskalov terecske önmagában is kedves jelenség, közepén a 19.sz-i széria-szökőkutak egyike, teljesen jól működik (ilyenkor enyhe irigység tölt el, mert a mi házunk előtt lévő kis téren már 3. nyara nem megy a hasonló szökőkút), tőle jobbra jól felszerelt játszótér a gyerekeknek. Háta megett tekintélyes házak, az egyik valami írók háza féle lehetett, 13 emléktáblát számoltunk meg rajta, ukrán költők-írók éltek itt. A csobogó kutat árnyas fák, padok veszik körül, a hozzájuk vezető kis út mellett pedig az egyik fa odvából néz ránk a professzorasszony lesütött szemmel, komolyan.

Kicsit hátrébb a fűben, nagy szitakötők.

A tér hátsó sarkán pedig egy rücskös testű hal, pár méterrel odébb pedig a szárnyas krokodil. Amikor Kosztyát megkérdezték, miért van szárnya - azt válaszolta, ezzel szerette volna a krokodil agresszivitását enyhíteni.

Arra gondoltam, bárcsak mindig ilyen egyszerű lenne a szelidítés és az erőszak leszerelése, több szárnyas embertársunk is rohangálhatna körülöttünk!

Donyeck - kovácsolt vas figurák parkja

2010-08-28T22:28:00.002+03:00

Nincs abban semmi különös, ha a vaskohászat fellegvárában kovácsmesterek nemzetközi fesztiválját tartják - ez megy itt évente, 2001 óta, a legjobb munkák általában helyben maradnak és a park gyűjteményét szaporítják. Csodás formájú padok kétoldalt, az egyes fasorokat különböző témáknak szentelték: mesék, zodiákus jegyek, állatfigurák, játszótér. A park bejáratánál kovácsoltvas térép mutatja, hogy Európában még mely városokban van hasonló park. Nagyon jó ötlet, nézni, kipróbálni, megpihenni.

Ilyen a tökéletlen levelesláda

Régi téma: pad, összeölelkező lámpákkal

Vitás kérdések megbeszélésére...

Hintázni jó!

Pad esküvőre

Végső simítások...

Donyeck - reloaded

2010-08-28T12:05:00.002+03:00

Úgy alakult, máris sikerült visszatérni Donyeck megyébe, most "tartozék" voltam, kicsit több idő jutott sétára, nézegetésre és fényképezésre. Korábban már írtam 1 post-ot Donyeckről, itt volt, innen folytatnám. Donyeck építészetileg 1 nagy vicc, együtt hozza a '30-as évek lelkesítő, klasszicista elemekkel kevert szocreálját, az iparvidéknek lebutított sztálin-barokkját, az '50-60-as évek hruscsovkáit, a '70-es évek csempével fedett baromságait, a '80-asok ronda betonjait, néhány mai szupermodern iroda és bevásárlóközpont épületeit. Természetesen megfűszerezve az eltelt évek történelme, kulturája, ideológiája által favorizált alakok szobraival. Mert Donyeckben szobor-boom van, szobrok a szovjet hatalomért harcolókért, több II.VH-s emlékmű, forradalmárok, politikusok, hadtest-parancsnokok, tábornokok, az iparvidék munkás-hősei: bányászok, kohászok, rendőrök, ápolónők, tanárok, az élet nagy alakjai, anya és gyermek, a szovjet és ukrán kultúra képviselői: írók, költők, tudósok, mai darabok, mint Beatles, stb., stb., stb. Persze attól függően, hogy mikor készült, változik a stílus és méret - szocreál, klasszikus, modern; mindez előadva bronzban, vasban, mészkőben, márványban, gránitban, kellemesben, élvezetesben, cikiben és borzasztóban - you name it -- mindez együtt Donyeckben.

Nem mondhatnám, hogy Donyeck fan-né váltam, de azt gondolom nagy-nagy riszpekt a donyeckieknek, a múltat deklaráltan vállalják, nem felejtik, büszkék rá, őrzik emlékét, úgy hiszik, tesznek, élnek, hogy mindez történelmük, életük része, aztán annyi, nagy feneket nem kerítenek neki, élvezik és építgetik a mát, tervezik a holnapot - egészséges hozzáállás.

Nagyon sok látnivaló nincs itt, viszont sok-sok park örvendezteti meg a látogatót és persze itt van a Donyecki Sahtyor (ukránul: Donyecki Sakhtar, magyarul Donyecki Bányász) szuperstadionja, ahol szervezett idegenvezetővel bejárható csoportos nézelődések vannak -- ennyi a terv 1 napra és ez belefér.

Kisétálok a szállodából, a szálloda játszóterét végigcsodálkozva - mennyi minden a gyermekekért, meg valahogy idekeveredett 1 szerencsét (karriert és pénzügyeket támogató) fa is (pénzből elég sok van Donyeckben), hirtelen dombtető előtt találom magam, felnézve tankok, mögötte hatalmas szobor. Ez a Donbassz Felszabadítói tiszteletére létesített emlékmű-együttes, a donyecki felszabadítás 40. évfordulójára készítették, majd idén, a II.VH-s győzelem 65. évfordulója alkalmából kapott egy haranglábat és az emlékmű oldalán némi haditechnikát állítottak ki, tankok - T34, T54, ágyú, meg ilyesmik. Felkapaszkodom, a hatalmas szoboregyüttes katona és bányász duója, 18m magas figurák, a talapzattal együtt 30m - messziről is jól látható. A talapzaton felirat, dicsőség és hála a Donbassz felszabadítóinak, katonáknak, partizánoknak, földalattiaknak, és sorban az elesettek nevei. A hangulatot fokozza a hangszórókból felcsendülő zene, ottjártamkor II.VH-s dal-egyveleg ömlött a tereken át, "Vsztavaj sztrana ogromnaja", "Katyusa", "Tyomnaja nocs" és ilyenek. 'Visszafordították az idő kerekét', mondja Szása, aki épp sétám közben telefonál és háttérzajként hallja a hangos hazafias dalokat. Nem hiszem, inkább elfogadják, úgy, ahogy volt és ahogy most van. Magát a parkot máig Lenini Komszomol kulturális és rekreációs parkjának nevezik, egykor bánya és cigánytelep volt a helyén, rengeteg munkával alakították ki a mai tereket.

A Donbassz Emlékmű szomszédságában áll az Afgán Elesettek emlékműve, kő, kiszolgáltatottság és ismét az elhunytak nevei. A park hatalmas, még vannak egyéb tematikus részei, lenyúlik a folyóhoz, ahol csónakázni lehet és ~~gyönyörködni~~ a túlparton lévő meddőhányókban. Mert Donyeck bányászváros, rengeteg meddőhányó veszi körül, ha helyben vasat bányásztak, a föld mélyvörös, sötét-, szürkésbarna, szénfejtés folyt ott. A meddőhányó, ha újabb, vagy kopár-ronda, vagy a régebbiek benőtt-rondák, esetleg beültetett fél-ronda kategóriát ütik meg -- még nem igazán sikerült kitalálni, hogy mit kezdjenek velük. Folyt.köv.

fák és szobrok - süni a ködben

2010-08-27T07:47:00.002+03:00

Ez a kedves süni a Zolotovorotszkaja és Rejterszkaja kereszteződésében lévő terecskén található, felemelt fejjel, pöttyös batyuval kezében csodálkozó szemmel néz a vele szemben lévő lovas szoborra. Ugyanaz a szobrászművész készítette, aki a balerinát - Konsztantyin Szkrituckij. Elmondása szerint a süni fejét, arcát és a zsákocskát pár nap alatt kifaragta, hanem a test tovább készült, rengeteg barátja segített, nem volt olyan, aki ne vert és hajlított volna be pár sün-tüskét a testbe -- 5,000 szegecsről beszélünk. Aranyos szobor, 2008 decembere óta áll itt, igen hamar zarándokhellyé vált, érméket dugdosnak be a résekbe, vagy dobálnak a szobor köré, a kis batyut pedig már 3-szor kellett pótolni, mert holmi rajongó-félék letörték, elvitték, annak reményében, hogy szerencsét hoz.

A "Sün a ködben" (klikk rá, ezt írja a wiki angolul) 1975-ben készült szovjet rajzfilm és 2003-ban a világ 150 legjobb rajzfilmje közé választották Tokyoban, idemásoltam a rajzfilbéli alakot, hogy lássátok, a szobor mennyire jól sikerült! (én most épp Donyeck megyében vagyok, estére Kijevben)

fák és szobrok - villa-macska

2010-08-24T22:51:00.005+03:00

A várossal ismerkedő, hőségben barangoló örömmel pihen meg az Aranykapu melletti árnyas fákkal körbevett terecskén lévő kávézó-kocsmában. A tikkasztó melegben felüdülés a hideg sör, ásványviz, fagyi (jeges kávé nincs, de kis akarattal jéggel, tejjel mindjárt az asztalnál összedobható), egyszerű ételsor is van. Az apró tér közepén az egyik 19.sz. végéről megmaradt vas szériaszökőkút hűvös fuvallattal rendületlenül csobog, aki nem fogyaszt, az is megáll fényképezkedni.
Ha kihörpintettük italunkat és a főút irányában folytatjuk utunkat, baloldalon az egyik ép és zöldelő fa törzsén, magasra felkapaszkodott és visszanéz ránk egy torzonborz, fehér macska (600 műanyag villa bánta...).

fák és szobrok - balerina

2010-08-24T22:21:00.003+03:00

Kijev zöld város, a sok-sok park mellett a házak közötti belső udvarokon is zöldek a terek, fák, bokrok, a szerencsésebbek utcáin lombos fák árnyékolnak, másoknál pedig meg kell várni, amíg a frissen ültetett facsemete kiterebélyesedik és megnő. Sok-sok gesztenye, hárs és platán keveredik az utakon, igyekeznek megóvni őket, pl. tél beállta előtt rendszeresen kezelik törzsüket. A kipusztult fák gondot okoznak, kiterjedt gyökérzetük miatt a sűrűn beépített belvárosban igazán nehéz ezeket eltávolítani, viszont a csonkolt fatörzsek, esetenként égbe merredő kopasz ágakkal nem igazán kedves látvány a szemnek. A parkokat gondozó városi szerv és egy ifjú kreatív szobrász eredeti gondolatából találékonyan hasznosították a kivágott fák megmaradt törzseit: szobrok készültek, esetenként a csonka fa felhasználásával, vagy rátéttel, főleg fa, kevés kerámia, esetleg fémötvözetek és egyebek segítségével. Fantáziadúsak, játékosak, kedvesek, népszerűek - valami történet kapcsolódik hozzájuk.

A balerina szobor a Felsővárosban áll a Sztreleckaja és Szretenszkaja kereszteződésénél. A kihalt fa adottságait - viszonylag vékony, hosszabb torzó - figyelembevéve gyufát tervezett ide a szobrász, pár nap elteltével azonban megjelent egy kis kézzel írott tacepao, amin azt kérték, álljon itt egy balerina az egyik szomszédos házban élő érdemes művésznő kedvére. És lőn: kicsit szomorkás arcú, kecses balerina jellegzetes kéztartással, 5. pozícióban néz le a járókelőkre....

meleg van

2010-08-15T23:34:00.003+03:00

28-cal nyitottunk, napközben 37, este 34... itt megy 1 kép a Majdan Nyezalezsnosztyin felfrissülőkről

a Podolról

2010-08-13T22:26:00.000+03:00

Az előbbi bejegyzés Szt.Illés temploma a Podol szélén fekszik Kijevben. A Podol Kijev egyik legrégebbi kerülete, a Dnyeper folyó és 4 halom veszi körbe (Sztarokijevszkaja, Zamkovaja, Scsekavica és Horevica hegyek -- e 2 utóbbi az alapító fivérek, Scsek és Horiv nevét viselik). Az András lejtő vezet le a Felsővárosból ide a Podolra - Alsóvárosba, vagy a Krescsatyikról a Jevropejszkaja térnél ereszkedhetünk le a Filharmónia mellett.

Már a Kijevi Rusz idején település állt itt, kézművesek, kereskedők lakták. A Pocsajna folyó Dnyepernél lévő torkolatánál kikötő volt vámházzal, innen vitt az út a folyón a varégektől a görögökig. A 13.sz.-i tatárjárás a kijevi Felsővárost teljesen elpusztította, így aztán Podol igazán jelentős szerepet kapott. Iparosok céhei működtek, fazekasok, takácsok, bőrösök, kovácsok, kereskedők, saját magisztrátusa lett. Különböző népek éltek együtt - oroszok, ukránok, lengyelek, örmények, tatárok, görögök, németek, zsidók. Éppen Podol kapta meg a Magdeburgi jogot, Podolban jelentek meg az első piacok, vásárok, az első gyógyszertár, malom, vízvezeték, egyetem: a Mogiljani Akadémia, villany, később villamos, hajótársaság, sikló és így tovább.

A Podol az évszázadokon át túlélte az ellenséges népek rablásait, árvizeket, több tűzvészt, 1811-ben praktikusan minden a tűz martalékává vált -- Podol sosem adta meg magát: mindig újjáépült, újjászületett, szebb lett, mint előtte, mert a Podol halhatatlan.

A Podol főtere a Kontraktovaja plosagy - kontraktusok (szerződések) tere, itt volt a piactér, kötötték az üzleteket, kontraktusokat, mondhatjuk ez volt a 18.sz.-ban a modern tőzsde elődje. A tér közepén hosszú fehér ház - Vendégfogadó áll - ma üzletek, éttermek, kávézók helye. Itt található Kijev régi vízvezetékének maradványa és kútja, Sámson szobor áll a rotunda alatt - legenda szerint, ha valaki iszik a forrásából, örökre Kijevben él majd. A térrel szemben a Mogiljani Akadémia, amelyet 1615-ben alapítottak, eredetileg egy kolostor része volt, ebből nőtte ki magát, praktikusan 30-80 évenként újabb emelettel, vagy épülettel bővítették - 1704-ben, 1740-ben, 1825-ben. Itt tanított Bulgakov professzor, az író, Mihail Bulgakov édesapja. A tér másik oldalán, az egyetemmel srégen szemben áll a régi tőzsde épülete, ahol egykor Liszt is fellépett, sok időt töltött errefelé, mert kedvese, Paulina, lengyel grófnő a mai Ukrajna területén élt.

A Kontraktovaja tér másik oldalán régi bizánci stílusú templom, (a Pirogoscsi Istenanya Elszenderüléséhez), eredetileg a 12.sz.-ban épült, Igor, kijevi fejedelem itt mondott hálát a poloveci fogságból visszatérve. Nehéz sors várt rá, a tatárok utáni romos állapotából helyreállított és fenntartott templomot 1935-ben végleg lerombolták, a '70-es évek régészeti ásatásai feltárták a réges-régi alapokat és 1998-ra ezekre építették újra fel.

A főtér mellett utcába térve mindjárt belebotlunk a Frolovszkij Női Kolostorba, fehér épületekkel körbevett virágoskert, templom és az elmaradhatatlan saját forrás. A kolostor bejáratánál található a Gyógyszertár Múzeum - milyen jó, hogy kialakították, immár 25 éve.

Kicsit továbbsétálva jutunk I.Péter házához -- ez érdekes, több város is dicsekszik azzal, hogy Nagy Péter megszállt náluk, az épületek az ő nevét viselik. Ebben az esetben csak annyi bizonyos, hogy I.Péter Kijevbe jött, személyesen rakta le alapjait a Kijevi Erődnek - készült a svéd király elleni küzdelemre. Akkor Pecserszkaja Lavrában lakott és bár utána még 2-szer járt erre, dokumentumok nem bizonyítják, hogy ebben a házban járt. Ma az épületben a Kijevi Jótékonykodás Múzeuma található.

Mi a jó a Podolban? Az, hogy sokszínű, hangulatos, szép, gazdag, helyrehozott épületek és lepusztult házak keverednek, romlás virágai, hanyatlás jegyei, kocsmák, éttermek, elegáns kávézók, a kerület szélén új irodaépületek, 100 méterenként templom - mindegyik pravoszláv egyháznak jutott belőle (Moszkvai Patriarchátus, Kijevi Patriarchátus és Ukrán Autokefál), még villamos jár, az utcán sört mérnek, árusok, művészek -- egyszerű és emberi hely.

augusztus 2. Illés próféta napja (Ильин день) - a Szt.Illés templom Kijevben

2010-08-11T21:14:00.001+03:00

Illés próféta nevét viseli ez a kicsi, kedves templom a Podolon, amely a Kijevi Rusz első keresztény templomának helyén áll. 1065 évvel ezelőtt, 945-ben kötött szerződés tesz említést róla először, a legenda szerint 988-ben itt, ahol egykor a Pocsajna patak folyt a Dnyeperbe, keresztelkedtek a kijeviek. Abban az időben fatemplom állt, ennek helyén, helyi gazdag család adományából építették a 17.sz.-ban a kőtemplomot, amelyet további adakozásokból bővítettek harangtoronnyal, oldalkápolnával, kapuval. Szerencsés sorsa volt a templomnak, földi és égi támogatói segítségével túlélte a nehéz éveket: a 19.sz.-i podoli tűzvész után újjáépítették, a 20.sz. elejére teljesen felújították és fűtéssel látták el. A forradalom után, '30-as években bezárták, lebontani nem merték, egyszerűen másra használták. A II.VH után, amikor Kijev romokban állt és minden dolgos kéz elkelt a város helyreállításában, a városba áramló embereknek, munkaerőnek szállásokat hoztak létre. Központi ötlet és utasítás alapján több hasznosítható épületet alakítottak át hálóotthonná, kollégiummá, munkásszállássá - így történt, hogy egy időre a templomban szinteket alakítottak ki, szállás lett belőle. A melléképületekben gabonát tároltak. Ez így ment majd 15 évig, 1954-ig, amikor a perejaszlavi szerződés 300. évfordulójára készülődtek, eszükbe jutott, hogy ez a hely a Kijevi Rusz kultikus keresztelkedő helye, gondolták, múzeumot létesítenek benne. A sors kegye folytán a hívőké lett, visszakerült az egyházhoz, templom lett ismét 1960-ban, abban az évben, amikor 7000 egyházi intézményt zártak be SzU-szerte, az Illés templom újjászületett és azon 12 kijevi templom egyikévé vált, amely működött a szocialista időkben.

A templom a halászok, hajósok (még evezős sportolók) "kedvenc" helye, gazdag fogásért, jó szélért, szerencséért, győztes helyekért imádkoztak és könyörögtek itt. A templom egyike azon ritka helyeknek, ahol a különálló keresztelő kápolnában régi pravoszláv tradíció szerint egész testet alámerítő keresztelés folyik - felnőtt és gyermek keresztelő medencékkel.

Modern időket követő gazdag egyházi élet folyik, itt láttam először, hogyan szenteli meg az utcán a pap a vadiúj jeep-et. Az elegáns fekete autó nyitott ajtókkal állt a járda melletti úton a templomkapu előtt, tulajdonosai, fiatal pár is a szertartás részei voltak. Körbejárva az autót a pap szentvízzel sűrűn kívül-belül meghintette, hosszasan imádkozott használóiért, jó szellemek segítségéért. A templomot körülvevő kerítésen hatalmas, a II.VH-s győzelemre emlékező plakát lóg - ez normális, az életük része.

régen

2010-08-10T22:37:00.107+03:00

jelentkeztem, többfelé jártunk, néhányról majd visszadatálva beszámolok.
Otthoni hosszú hétvége után érkeztem vissza Kijevbe. A ferihegyi repülőtérrel kapcsolatban annyit, hogy az utazó máris érzi a leminősítés következményeit. A nyári szabadságok és a fokozott ellenőrzés miatt sima hétköznapon (nem hétfő és nem péntek) is derekas sorok alakulnak ki, a check-in pultnál, az útlevél-ellenőrzésnél, a biztonsági ellenőrzés előtti sorokban, és magán az átvilágításon. A biztonsági ellenőrzés a korábbi tempóhoz képest jóval lassabb, a kézipoggyászok szalagra helyezésénél ismételve felteszik ugyanazokat a kérdéseket, az átvilágító gépnél kevés a személyzet, lassan halad, egy ember több feladatot is ellátva szaladgál a képernyő és a szalag vége között. Az ellenőrzés valóban szigorított. A redikülömet kiszűrték, várakoztam, amíg az előttem álló fiatalember kézibőröndjét ki-és bepakolták. Értsd alatta, a bőrönd 2 részét és zsebeit a biztonsági ellenőr szétkapta, egyenként kiszedte és átvizsgálta a ruhákat, pár cipőt a beletűrt zoknikkal, piperedolgokat, melyeket gondosan bezacskózott - minden egy külön dobozba került, majd a gondos ellenőrző kezek a kirakott holmikat visszatették a bőröndbe.

Kistáskámat azért szűrték ki, mert túlságosan tele volt, szerintem semmi különös, csupán az ingázó élet tartozékai. A zsebekből kikerültek a névkártyák, sajátok és másoké, 2 nagy kulcs-csomó -- 1 otthoni és 1 itteni, 2 útlevél (egyik megtelt, de kijevi regisztrációt tartalmazó, másik új, hogy legyen az ukránoknak hová stemplizniük), 2 pénztársa -- 1 otthoni, 1 itteni, ukrán diszkont-kártya gyűjtemény (majd erről egyszer külön), fényképezőgép, 2 mobil telefon (magyar és ukrán), blackberry, kézkrémek, rúzsok (ezek bezacskózásra kerültek), munkahelyi propuszk, számla és pár régi beszállókártya. Amíg a táskákat pakolják, a sor felgyűlik a szalagnál, ezt szereti az utazó.

Kijev elé érve már a levegőből látszik a város felett ülő szmog. Kijev fölött Vizsgorodnál ég a tőzegláp, napok óta küzdenek vele. Hőség van, 35 fok, a levegő párás, nehéz, enyhén égett füstszaggal telített. Múlt hétvégén 40-ről beszélnek, az időjárás meleg marad 20-ig. Kijevnek az a szerrencséje, hogy időnként elered az eső, előtte feltámad a szél, jótékonyan átszellőztetve a várost és a levegő kicsit kitisztul -- ettől lehet sétálni és kirándulni.

2-2 kép a Gyeszjatyinnaja utcából és a Podolból

2010-07-14T23:11:00.000+03:00

A hétvégén rengeteget sétáltunk, szép idő volt, hirtelen záporokkal tarkítva. A falfestmények a Gyeszjatyinnaja utca egyik házának udvarát színesítik, az autó is ott parkolt a járda mellett.

A Podolon 2 mester portálja az Illijinszkaja utcában -- képkeretező és kovácsoltvas készítő mester.

születésnap, évforduló

2010-07-14T22:19:00.000+03:00

A gyanútlan külföldit erősen meglepi, amikor születésnapján munkahelyére érve virágözön, lufik és köszöntő kollégák serege emlékezteti arra, hogy ismét eltelt 1 év... A születésnap egyáltalán nem magánügy. A születésnapokat, évfordulókat Ukrajnában nagyon számon tartják, az ünnepeltet bizonyosan felköszöntik virág, csokoládé, kisebb-nagyobb ajándékok kíséretében. Az ünnepelt persze készül: némi enni-és innivalóval fogadja a születésnapi jókívánságokat. Mások születésnapját sem szabad elfelejteni, távollét esetén is illik telefonon, emailben gratulálni. Mindez a vállalat, vagy akár vállalaton belül adott részleg fennállásának kerek évfordulóira is érvényes, nálunk pl. legutóbb a corporate secretariat megalakulása kerek évfordulóján lufikkal, lottóval, csokoládéval fogadta a kollégákat, h mindannyiunk örömére már x éve állnak rendelkezésünkre. (a képen kolléganőm mosolyog születésnapi virág-erdeje mögött, a virágok az egész előteret ellepték, édes illattal töltve el az amúgy nagy, de ablaktalan helyiséget)

"Fontosabb (VIP)" emberek esetében a köszöntés nyilvánosabb fordulatot is vehet, pl. néhány szerencsés férj az útmenti óriásplakáton kívánt sok boldogságot feleségének, ill. vica-versa előfordult, hogy feleség gratulált ily módon urának: 2x3 méteres, színes bigboardról mosolygott az ünnepelt, vagy családja az arra autózókra. Másik bevett szokás napilap fizetett hírdetésén keresztül köszönteni a születésnapost -- jó tulajdonságának kiemelése mellett kívánnak sok boldogságot, sikereket szakmai és magánéletében.

Múlt pénteken a köztársasági elnök, Janukovics úr lett 60 éves. A pénteki ünneplést a zaleszjei rezidencián kezdte családja, barátai és politikus-társai körében, orosz és ukrán könnyűzenei csillagok szolgáltatták a műsort. Szombat-vasárnap pedig a Krímben folytatták, a parti előtt apró és kötetlen ex-FÁK országok elnöki summit-jét ütötték össze, Medvegyev, Lukasenko, Alijev és Nazarbajev elnökök részvételével, aztán este az elnöki dácsán ropták, ukrán politikai élet színe-java -- számos művész folyamatos szórakoztatása mellett. A kerek születésnapi évfordulón az ukrán napilap, Kommerszant 2. oldalán Viktor Janukovicsot köszöntötte nyilvánosan Julia Tyimosenko, ex-miniszterelnök-asszony az alábbi jókívánságokkal: "Виктор Федорович! В день вашего рождения хочу пожелать вам оставить след в истории страны. Я желаю вам заслужить доверие граждан Украины и стать настоящим главой государства, который бы защитил интересы украинцев, а не плевал на них." Ez kb. annyit tesz, h "Viktor Fjodorovics! Születésnapja alkalmából kívánom, hagyjon nyomot országunk történelmében. Kívánom, h szolgáljon rá Ukrajna polgárainak bizalmára és váljon igazi államfővé, aki az ukránok érdekeit inkább megvédené, semmint köpne azokra."

Hát ennyi...nem túl kedves, de mit várjon az elnök-ember politikai vetélytársától? Azért ez az elnök urat nem igen rettentette el (nagyon helyesen), felhőtlen hangulatban bulizott a youtube-on megjelent felvétel szerint:

Szvjatogorszki Lavra - Свято-Успенская Святогорская Лавра

2010-07-04T22:58:00.000+03:00

Szvjatogorszk Donyeck megye legészakibb városa, maga a Lavra a Szeverszkij Donyec folyó jobb partján emelkedő krétahegyen - melyet Szent-hegynek hívnak - áll. Gyönyörű táj, kanyargó folyó felett meredeken emelkedő szikla, aljában az Uszpenszkij (Istenanya elszenderülése) székesegyház, szemben vele az Istenanya oltalmának ajánlott Pokrovszkaja templom, majd a szirt tetején a Csodatévő Miklós temploma emelkedik, ezeket lépcsők, barlangjáratok kötik össze. A hegyoldalon külön, zárt, szigorú elvonulásra alkalmas fából faragott remetelak található.

Nem semmi látvány.

Maga a kolostor a 14.sz.óta áll, a szerzetesek (itteni szokás szerint) először a barlangjáratokat és barlangtemplomokat alakították ki, ott éltek elvonulva a világtól, erre emelték a felszíni templomokat. Nem kevés megpróbáltatást állt ki, mindjárt a 18.sz. végén Nagy Katalin megszüntette a kolostort és az egész területet, földestül, birtokostul kedvenc Patyomkin hercegének ajándékozta. Több mint 50 év elteltével az egyik leszármazott döntött úgy, hogy visszaadják a kolostort az egyháznak, a lelki élet mellett felvirágoztatták gazdasági tevékenységüket is: különböző műhelyek, ikonfestés, aranyozás, téglakészítés, megművelt földek, kereskedő pontok, malmok stb. tartoztak hozzá.

Az októberi forradalom tragikus véget vetett a szerzetesi életnek, először gyermekotthont telepítettek oda, majd átalakították és Donbassz munkásosztályának üdülője lett. Az egyházi ereklyék, festmények felszívódtak, a kisebb templomokat földig rombolták, a nagyobbak tornyait levették, a főtemplomot mozivá alakították, a másik templomból pedig gyógyászati kezelő lett, itt volt a fürdőház, ahol iszappakolás folyt az oltár helyén. A szerzetesek egy részét megölték, többieket száműzték.

Így múlt el 84 év, mire 1992-ben döntöttek helyreállításáról, újraépítették, felszentelték, 2004-ben nyerte el a Lavra címet (3 lavra van Ukrajnában, 2 Oroszországban, 1 pedig Görögországban Athos hegyén).

Donyeck

2010-07-04T12:16:00.018+03:00

Donyeck a Donbassz, vagyis Donyecki-medence "fővárosa", ez utóbbi Európa egyik legnagyobb iparvidéke, a mai Ukrajna GDP-jének majdnem 1/5-ét adja. Gazdag kőszén és érces lelőhelyei vannak, a vidéken autózva csúnya bánya-felvonótornyok és meddőhányók jelzik, meghatározó iparág errefelé a bányászat. Az utak mentén magas gyártornyok, félig kihalt, vagy nagyon is aktív gyárépületekben a nehézipar más ágazatait űzik: vaskohászat minden mennyiségben, színesfémkohászat, az ezeket támogató nehézgépgyártás.

Donyeck a Kalmiusz folyó mentén fekszik, viszonylag új város, 1869-72-ben alapította John Hughes, walesi üzletember, aki koncessziót vásárolt a területre és fektette le a mai donyecki bányászat és kohászat alapjait. Vállalkozó szellemű, 55 évesen (!), 8 hajónyi berendezéssel, dél-walesi iparvidékről "importált szakembergárdával - bányászok, kohászok - csapott bele a nagy kalandba. A felépült helyet Hughes után Juzovkának (Юзовка) nevezték el. John Hughes 20 évig fejlesztette az üzletet, bányákat nyitott, vaskohókat, öntödét, téglagyárat épített, ontotta a vasútépítéshez az alapanyagot, a 19.sz. végére a cári birodalom vastermelésének 2/3-a jutott erre a vidékre és az itt lakók száma a kezdeti 164 főről 29 ezerre nőtt. Hughes halála után 4 fia folytatta egészen a '17-es forradalomig, ezt követően ők és a walesi családok többsége is hazatelepült. Juzovka 1917-ben városi rangot nyert, majd 1924-ben nevet váltott: Sztalino néven élt 1961-ig, ekkor kapta mai nevét - Donyeck. A névadó a Donbassz vidék legfőbb vízi artériája, a Szeverszkij Donyec (így, "K" nélkül) folyó.
A donyecki ipar szovjet időkben volt a csúcson, nehezen állt talpra a SzU felbomlása után, ma Ukrajna egyik ipari központja. Donyecki látogatásom előtt azt hittem, lepusztult szocreál fogad majd, kihalt üzemekre, lerobbant házakra, szegényes üzletekre, poros utcákra számítottam. Donyeck más, mert Donyeckben rend van. Donyeck belvárosa eszméletlenül tiszta, rengeteg a zöld, a füvet szemmel láthatóan rendszeresen locsolják, ápolják és nyírják. A város építészetileg nulla, jellegtelen, de az épületeket karban tartják, felújítják, függetlenül attól, hogy '50-es évekbeli "hruscsovka", vagy '70-es panel. A juzovkai időkből nagyon kevéske maradt, az utóbbi időben számos modern irodaépület, bevásárlóközpont, szálloda épült, rendbetéve egyúttal a közvetlen környezetet is.

Donyeckkel kapcsolatban érdekes ellentmondásokra lelhet az ember. Donyeck az ipari munkásosztály kemény magjának hazája, mindig is az volt, az elégedettség, vagy elégedetlenség Donyeckből eredeztetik. Az emberek errefelé patrióták, büszkék arra, hogy donyeckiek. Donyeck a hazája és otthona a mostani miniszterelnöknek, Viktor Janukovicsnak, donyecki a legnagyobb ukrán oligarcha, Rinat Ahmetov és az első 20 leggazdagabb ukránból 6 donyecki. Ahmetov úr kiemelt figyelmet és nem kevés pénzt fordít szűkebb hazájára. Donyeckben van Európa egyik 5 csillagos futball stadionja, a Donetsk Arena, a Donyecki Sahtyor fellegvára. Másik városi gyöngyszem, a Donbass Palace névre hallgató luxusszálloda, ennek managementjét annak idején német Kempinskiből toborozták. Említhetném a plazakat, Donbass City, Green Palace, megjelenésükben, választékukban nem maradnak el az európaiaktól.

Donyeckben a főteret máig Lenin térnek hívják, a hatalmas Lenin szobor 42 m magas, talán a legnagyobb Ukrajnában (a kép innen való: http:/ikuru-k.blogspot.com/2009/01/memory-of-donetsk). Jó kis legenda övezi elkészültét: amikor befejezték a szobrot, kiszállt a bizottság, hogy felállítása előtt szemrevételezze. A hosszú, fekvő szoborról a takarót felhajtva a bizottság elhűlve konstatálta Lenint sapka nélkül, fedetlen, kopasz fejjel. Nem jó ez így, elrendelték, készüljön jellegzetes, sildes sapka fejére, így nem kerülhet köznép szeme elé. Lett nagy sürgés-forgás pár nappal az avatás előtt, sapkát öntöttek, majd a probléma, ki vállalja a koponya megfúrását, mert ha szobor is, mégiscsak Iljics fejéről van szó?! A húzódozásnak határozott ukáz lett a vége, és a sapkát gondos hegesztő kezek a fejhez rögzítették, a csavar helyét jótékonyan fedő gombbal. Csak a szobor leleplezésének napján derült ki, hogy sapkából jutott bőven: magas talapzaton Lenin, egyik keze zsebében, fején az elmaradhatatlan "lenin-sapka" és a teste mellett lógó kezében a másik - mert a bizottság csak a fejre koncentrált. Ezt a 2dik sapkát az avatást követően hamar leoperálták róla. Nem vállalok garanciát a sztori hitelességéért...

Donyeckben sok-sok szobor található, állítottak szobrot az egykori városalapítónak, Hughes-nak, irodalmi hírességeknek, de van itt szobra Dzerzsinszkijnek, a Cseka megalapítójának is?! Több emlékmű őrzi a II.VH-s hősök és a szovjet hatalomért harcolók emlékét. Mai időkhöz kötődik az afgán háborúban elhunytaknak emelt szobor, ill. a csernobili áldozatoknak szentelt emlékmű. Két ma élő nevesebb személy szobra is megtalálható, az Olimpijszkij Stadion előtt áll Szergej Bubka, rúdugró atléta szobra, 35 világcsúcsot állított fel sportágában. Joszif Kobzon, Donyeck megye szülötte, az egykori SzU Koós Jánosa, a mai orosz parlament tagja, tiszteletére is szobrot állítottak a városban. Mindkét híresség egyben Donyeck díszpolgára is. A város központi parkja Scserbakov nevét viseli, aki a donyecki városi pártbizottság titkára volt 1936-38-ig. Új parkokat is építettek, Donyeckben található kőpark, kovácsolt vas park, vagy az ukrán sztyeppe parkja, amit a környéken lelhető mészkőből készített figurák díszítenek.

Akárhogy is, Donyeck kellemes meglepetés. (nemigen tudtam fényképezni, mozgó buszos városnézés volt)

hosszú hétvége

2010-06-26T18:53:00.001+03:00

A nehéz kezdetet követően (lsd előző post) jól sikerült otthon a hosszú (múlt) hétvége, Babussal Márffy kiállítás (nagyon jó!!!), kis főzöcske, sütés, mozi (Szex és NY, erről annyit, h felesleges megnézni), vásárlás. Ezt a süteményt sütöttem, amilyen jól néz ki, annyira finom! A receptet egy süteményes magazinban olvastam, "Rázós sütemények" a neve. 2 dolog miatt volt izgalmas: répatorta volt a címlapon (ez a lányom kedvence), meg amikor belekukkantottam, úgy gondoltam, ilyen kevésbé-sütni-tudó-féléknek írták, mint jómagam, ugyanis a sütemények tésztáit nem gyúrni, kavarni, felverni, óvatosan belekeverni, stb., hanem lefedett tálban összerázni kell. És lőn: elolvastam, összeraktam, megsütöttem. A receptet felteszem a "GastroGlobe"-ra.